Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
103 keken, ahol örökös hajkurászás az élete s több vízimadarat elpusztít egy pár belőle egy idény alatt a tavak körül, — kivált ahol a fészektelepek vannak, — mint tíz vadász, és pedig válogatás nélkül mindent, ami csak elébük akad. Láttam nem egyszer, hogy a darut, sőt a gólyát is levágta a határsas; a délvidéken a vadludakkal rendezett nagy spektákulumainak pedig ma is gyakran lehet szemtanúja réti barangolásai közben az, aki némi figyelmet fordít a a körülötte felötlő érdekesebb mozzanatokra. Mint említém, azok a példányai a határsasnak, melyek talán élelem hiány által indíttatva kivételesen kósza életre adják magukat (többnyire öreg, tapasztalt egyének), egytől-egyig „vadorzó sasok"-ká válnak s a hasznos vadban igen tetemes károkat okoznak, ha valahová bekapnak — és az ilyeneknek legfeljebb csak egy (bizonytalan) ideig van valamely térkör területéhez kötött tartózkodási helyük, változatosan sík, lapos, erdős vagy hegyes vidék, — ennélfogva igen természetesen, a zsákmányul szolgáló vad roppant változatosságában dúskálhatnak, ami tápot adván ínyencz hajlamaiknak, vadászszenvedélyüket csak növeli s kétszeresen veszedelmesekké s kártékonyakká teszi őket, kivált egyes vadnemekre nézve. így tudok esetet, midőn egy vidéken a fajdféléknek esett neki a „vadorzó sas" s majdnem tönkre silányítótta már az állományt, midőn végre sikerült meglakoltatni bűneiért. Különben is a fajd mindig kedvencz falatja e madárnak s ahol hozzáférhet, nagy pusztítást tesz benne, kivált a faj szaporítás időszakában, midőn a szülei gondokkal vakmerősége és gyilkos hajlama is a végsőig fokozódik és megsemmisítő működésre ösztönzi. Meg kell még emlékeznem egy sajátságos szokásáról a határsasnak, 'melyet más sasoknál nem észleltem s ez az, hogy tömzsi testalkata s kevéssé hajlékony izmai miatt kissé nehezére esvén a felrepülés a nagyobb, illetve súlyosabb prédával, azt — szárnyait gyorsan lebegetve — mindaddig hempergeti s ide s tova gurigázza a földön, míg csak a kellő lódítást el nem találva, prédáját fel nem kaphatja a levegőbe. Különben elég erővel rendelkezik a bárány, nyúl, lúd, sőt nagyobb állat fel és elragadására is (a nőstény mely erősebb, sőt gyakran sokkal erősebb, mint a hím, mert gyakran kerülnek aránylag igen kis hímek is). Jellemző, hogy a költési időt kivéve, e sasfaj mindig a párjával jár zsivány kalandjaira s csodálatosan összeértő működésükkel biztosítják eg3 rmásnak a vadászat sikerét. Megemlítem még, hogy a határsas éhség által kényszerítve, a friss hullára is lejár — mint ezt a délvidéki pusztákon elégszer volt alkalmam tapasztalni; épen ezen tulajdonsága miatt esett annyi áldozatul a mérgezéseknek a Horvát-Szlavon vadászterületeken, honnét a magyar pusztákra is átjártak. A HATÁRSAS (A. melanaetus).
