Lakatos Károly: A császármadár és vadászata / Vastagh Géza címképével és Lendl Adolf rajzaival. Budapest, Markovits és Garai, 1899. / Sz.Zs. 1679

— 34 — nagyon körültekintő óvatosságit s az öreg kakas ősszel lo még a legügyesebben utánzott hívásra is nagy elővigyá- -m zattal közeledik, kivált a már egyszer rászedett, rossz SZÍ tapasztalattal biró egyén. Ez rendszerint »fölgalyazva«,, fi nyakát előrenyújtva fejbóbitáját fölberzenti s feszült figye- -9^ lemmel körültekintve, az első neszre sietve elszáll s az nap qs hívó síppal rá nem szedhetni többé. Tisztátalan hang által Ifil is könnyen elriasztható a már a közelbe csalt kakas, ,zfi azért mindig a legnagyobb figyelem- és óvatossággal Iß; kell a hívó sípot kezelni. Ha a kakas felel ugyan, de azért íi; tartózkodó, meg kell kisérleni őt rászedni az által, hogy yi sípolás közben némi oldalmozdulatokat teszünk, vagy yx lapos tenyerünket tartjuk a síp elé, mi azon tévedésbe 9cf ejti a kakast, hogy ellenfele helyét változtatja s igy ő is ?.i könnyebben szánja rá magát a helyváltoztatásra, illetve ovi közeledésre; ha ez nem sikerül, tényleg helyet kell vál- -Ifil toztatni; ha azonban e közben a kakast elriasztanók, ne 9n essünk kétségbe, mert ha azon helytől, a hol elébb felriasz- -SÍ tottuk, kissé távolabb újra hívjuk: a kakas ismét jönni inr fog, ha csak nem valami nagyon kitanult vén kujonnal Irr van dolgunk. Ha nagy területen kissé széjjel vannak szóródva ßv a császármadarak, akkor folytonos helyváltoztatásra van ria utalva a vadász s kénytelen nagy területeket összejárva IIBV folytonos kísérletezésekre szorítkozni, alkalmas, reményt- h nyújtó helyeken huzamosabb ideig is állást foglalva s aß sípot időnkint egyszer-kétszer megfújva. Ha a felelet nem rn jön, vagy rögtön mindjárt azt a bizonyos suhogó röpii- -ti lést nem hallani, akkor bátran tovább lehet menni, máshol próbálni szerencsét. Ha a vadász az előcsalt, vagy felvert falka közé ö: lőve hibázott, okosan teszi, ha más falkát keres föl, mert íi az elriasztottat ugyancsak egyhamar és könnyen lövésre anem kapja. Megesik néha, hogy a fiatal császármadarak >íj a vadász által fölkeltve, valamely terebélyes fára száll- -í nak ; az ily falkára is aztán bátran keresztet vethetni, mert ín oly ügyesen odalapulnak az ágak közé, vagy a törzs mellé, hogy még a legélesebb szem sem láthatja meg őket, a mi in igen természetes, ha meggondoljuk, hogy a császármadár ii tollazatának színe sokat hasonlít a fa kérgének színéhez, .s