Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

III. „Természetfelettiek" és látományok (viziók)

„Természetfelettiek", rejtélyek és látományok (viziók) 53 e század második felében is azon regével traktálta honfitársait, hogy Magyarország nagy pnsztaságain ép ngy találhatók vadlovak egész csapatokban, Mint Mongóliában a vadszamarak. Most már eltűntek a majsai pusztáról e vadságukban oly fenséges, regeszerü ménesek, eltűnt onnan a tamási-i világhírű vadaskert is, el a mocsarak, legelők, Mindenütt az eke ütötte fel uralmát. Ily természetű a gulya is,*) mely a gulyáson kivül ember formát alig kap szemei elé, istállóról pedig 3—4 éves koráig fogalma sincs. De embernek szintén alig lehet fogalma, mily roppant körülményes, fáradtságos egy ily gulyából kikerült vadbaromnak kézhez való szoktatása. Nem elég a gulyából kicsapni, nagy üggyel-bajjal hazahozni s az istállóba betuszkolni a tápászkodó állatot, de a jászolhoz is csak hosszas teketóriával történik a szoktatás. Nem lehet a rakoncátlan jószágot csak egyszerűen odakötni a jászolhoz, mert ilyet még életében nem látott, ez ránézve oly valami iszonytató rémséges alkotmány, hogy roppant ijedt pofával, vagy előre terjesztett lábakkal a pattanásig feszítené kötelét, vagy addig rángatódznék, ugrándoznék, hogy megfojtaná magát kétségbeesésében és a jászolt, mely valóságos guillotinként hat idegeire, mindenestől kitépné. Azért nem elég, hogy két kitanult öreg ökör közé kötik, hanem hasa alatt átvetett köteleken felhúzzák az istálló gerendázatára annyira, hogy csak a csülkeivel éri a földet. így marad ő sokszor 3 — 4 napig étlen, szomjan, ijedten maga elé bámészkodva, mig végre okulva a példabeszéden, hogy „tanulj tinó, ökör lesz belőled" s látva hogy kitanult szomszédait nem eszi meg a széna ott a jászolban, hanem megfordítva; végre nagy félve ő is hozzá nyul az előtte kínálkozó élelemhez. A járomba-szoktatás ismét két öreg ökör közé fogva, hasonló ceremóniával történik. Az ilyen fáradtsággal betanított ökörnek aztán nincsen párja széles e föld kerekségén. De még járomba fogva is sokszor, ha eszükbe jutva a tágas téres marhajárás, hol szabadjára bogárzottak hajdanában, összevissza messze vidéken, még befogva is oly szaladást visznek végbe a négy ökrös szekérrel a nagy poros uton végig, hogy a *) Az u. n. „r i d e g - g u 1 y a".