Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

III. „Természetfelettiek" és látományok (viziók)

52 Lakatos Károly: Vadászliit napról napra jobban tünedez s nemsokára egyedül a költészet során fog még élni emlékezetképen. Most is kérdhetjük: vájjon hány van közöttünk, ki igazi vadgulyát, vagy ménest látott, melynek „télen-nyáron pusztán az ő lakása", melyről oly szépen énekelnek költőink, mint: Kondorosi csárda mellett, Gulya ménes ott delelget. vagy: Vágtat a ló a pusztába, Mint a szélvész viszi lába ! De a szavak értelmét, igézetét csak az tudja igazán, ki maga is ismeri a pusztai életet, annak gulyáját, ménesét. Ostoros gyerek voltam még, mikor utoljára saját élő szemeimmel láttam a ménesnek azt a vad száguldását, mely a költői képzeletet messze túlszárnyalja. Herceg Eszterházy majsai pusztáján, annak egy széles utján kocogtunk kocsinkon, éppen olyan időben, mikor : Esteledik bealkonyul a puszta, Haza felé szól a gulya kolompja... midőn hátunk mögött oly robogás riaszt fel merengéseinkből, melytől megrendül a föld s amint közeledik, ugy tűnik elő, mintha féket vesztett orkán és földindulás egyszerre reszkettetné meg a földet s levegőt egyaránt. Utánna ostorpattogás hangzik fülünkbe. Hátra tekintünk s ime a csikós egy megriadt ménes élén rohanva, repül felénk, torkaszakadtából kiáltva: „Félre az útból! Félre az útból 1" Egy görcsös rántás a gyeplőszáron félrelódit nagy hirtelen az útszélre s abban a pillanatban már ott terem zugva-dobogva a szilaj ménes, feltartózhatatlan erővel, orkánsebességgel, szétzilált, lebegő sörénynyel s magasan lobogó farkkal, száguldó ciklonként toporzékolva dübörög el mellettünk. A másik pillanatban már tovavágtat messze a szürkülő homályban . . . Mi az ijedségtől félkábultan még soká bámulunk utánok azon megdöbbentő tudatban, hogy izzé-porrá, pozdorjává törhetnek, ha idejében az útból el nem állunk. Iszonyattal tölt el az a gondolat is, ha az a bátor csikós ott a ménes élén eltalálna bukni, letántorodnék a lóról, hogy gázolnának testén keresztül, mint olajütőben szétmálasztva őt. Ilyet látva, ne csodálkozzunk, ha egy francia utazó, még