Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

III. „Természetfelettiek" és látományok (viziók)

„Természetfelettiek", rejtélyek és látományok (viziók) 45 s nagy igazságtalanság az ily módon lefokozott, magasabb értelmű lények rovására — és még akkor is megbocsájthatatlan, ha indokait az Isteni megváltás szép eszményébe véljük is begyökeresedettnek, mely szerint szent jelentőségére nézve csak „Isten hasonlóságára teremtett embert"-t illethet? . . . Végre is, az összes lények felett — melyek közül „illetékességénél fogva" az emberi lény „kiválik" (mondjuk), — ha létezik, amint hogy léteznie kell a bölcs alkotó szellem szent eszményének: akkor miért nem foglalhatnának helyet abban az eszményi régióban az összes lények, legalább is ideális értelemben? ! Végre is — Flammarion szellemében szólva — éppen nem bizonyos az, hogy a földi csillag hatalmas „ura": az ember volna a minden kétségen kivüli egyetlen megkülönböztetett, ^kizárólagosan kiválasztott" lénye a nagy mindenség milliárdnyi, minden képzeletet meghaladó számos világának, annak a roppant, még a legábrándosabb képzelet által se megközelithető régióinak, melyből annyi csodás, emberi észnek behatolhatatlan örjitő titokzatosság és sejtelem árad felénk . . . Aztán kitudhatja: a virágnak, a fának nincs-e lelke azért, hogy néma, szótalan ? Hogy nincs szive s érzéktelen (?)... de van ébrenye, himpora s vágya az ég felé! Végre is a lélek megnyilatkozása alig veheti a szívből eredetét, hisz akkor a sólyom kegyelmezne a galambnak, az apagyilkos létadójának ... A sziv, az érzések hajléka, mely lehet gunyhó, avagy fényes palota. A lélek csillag, mely független tőle s a létet adja meg csupán s aztán vissza vágy saját hónába, ha int a nagy kaszás . . . Az állatnál az u. n. ösztönre hivatkozni balgaság. Az ösztön a szellemi erő mellett, bizonyos tekintetben s mérvben — és nemcsak fizikai irányban, — semmivel se jellemzőbb az állatra, mint az emberre nézve. Csakis az elfogultság nem veszi észre azt. De a további definiciókra élő állhat még az a nagyon fogas kérdés is, hogy váljon egyáltalában szabad-e az ember szándéka, akarata? . . . Ennek ma már többféle iskolája van. Lombroso például az akarat szabadságát s minden cselekményt tisztán az indivinduum anatómiai sajátságainak következményeül tartja . . . Mit szólnak ehhez az emberi öntudat o s s ág apostolai ?