Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

III. „Természetfelettiek" és látományok (viziók)

38 Lakatos Károly: Vadászliit Még csak egyet emlitek: a spiritizmust... és kérdem, hogy a médiumok kultusza virágzott-e oly arányokban valaha, mint ahogy jelenleg, a 20-ik század elején virágzik ? — s hozzá tehetjük, hogy éppen a legműveltebb szellemű s egyben a legintelligensebb elem rétegei között hóditva naprólnapra mind kiterjedtebb tért magának! 8 néha e mellett — a mi igen különösnek és felette összeegyeztethetlennek tűnik fel: a dogmatika szellemével a bölcseimi „észvallás" (néha Darvin theoretikus eszméivel kapcsolatban) nap-nap mellett mind élesebb ellentétbe helyezkedik, egyre szaporítva a vallásnegligáns renegátok, közönyösek, sőt a megátalkodott istentagadó őrült hitetlenek számát is, kik a beteg agy s a nagy képzelgő erő őrült fantáziáinak szeretik nevezni a mások összes hitelveit, benső meg győződését, sejtelmeit s nagyokat kacagnak, ámbár minden hivalkodásuk, lelkiáltatás-, tagadás- és titkolódzásuk dacára is bizonyos, hogy legalább egyoldalulag a hit és kétely párhuzamaközt lebegő határozatlanság súlyától lelküket megszabadítani szintén képtelenek. S tényleg, titokban az ilyeknél van leginkább kifejlődve a legfeketébb babonaság iránt való hajlandóság, ezenkívül mindig gyávák és hazugok . . . Ám az est leszáltával, az elhagyatottság óráiban — hosszu-hosszu éjszakákon, ők is tanulnak a levegő morajlásából, csöndes, majd siró zugásából a szinek tünő változásaiból, az idegeken átfutó hideg borzongásból képeket, arcokat, látományokat ismerni. Éppen ugy érzik a szivén, mellen, arcon, mindenütt a fagyasztó suhintást, mely mintha koporsóból jönne — s lelkük, szivük ép ugy megnyílik előttük s képzeletük formába önti őket s szivük, képzeletük borzongva ismeri el sötét hatalmukat . . . Hiába tagadják ! Hiába keresztelik el virradatkor a lélek lázának az egészet! És — eltekintve minden vadászi képzelgéstől, babonától — tagadhatatlan az is, hogy néha felette különös és semmiképpen meg nem magyarázható mozzanatok, mindmegannyi titkos értelmű kérdőjelek merülnek fel az ember életében, melyeknek nevet adni nem lehet s a melyek ismét csak a bizonyos párhuzam közé utalják a lelket, szellemet. — Mert a megnyugtató magyarázatot hiába keressük, legalább még most hiába. . . . Ugy látszik, az ember szellemi és fizikai életben (minden bizonynyal a jövendő körülményeknez képest előnyére,) még roppant változásoknak kell előállni, hogy egy uj, átalakult szellemi látkört nyerve, a még távol álló világosabb tudás nagy töm-