Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

III. „Természetfelettiek" és látományok (viziók)

„Természetfelettiek", rejtélyek és látományok (viziók) 37 megközelithetetleneknek) ha nem is mindig bevallott respektálására utalják a lelket. Ez pedig annyira igaz,hogy enélkül még az Istenség fogalma se létezhetnék s vallási dogmákat hiába prédikálnának. Tényleg mindenkiben megvan a sejtelem felőlük — még a legműveltebb alanyban is. A tudás, a tanultság nem véd meg ellenük, sőt némelykor tán még hatványozólag is hat e körülmény, mert a müveit lelkek mindig fogékonyabbak, érzékenyebbek és csak az ilyenek lehetnek igazán, a szó szoros értelmében vallásosak is. Ellenben az érdes, aljas fantazmagórák által megszállt lelkületnek nincs hite, vallása, legfeljebb csak babonája, de ez sem ama szolidabb képzelgésből veszi kifolyását, mely a buta embereknek közös tulajdonsága. „Természetfelettiek", „titokzatok", „rejtélyek", „jelenségek". . . . időzzünk csak e témánál még egy keveset — bevezetésképpen téve meg megjegyzéseinket az alább elmondandókhoz. ... „a tudás, a tanultság nem véd meg ellenük" — mondtam. Hát igen. Mert habár tagadjuk is lehetőségüket, habár állítják is a „mindenttudók", hogy a beteg test, agy és sziv révén a képzelgő erő hatványozottabb működésére vezethetők vissza : titokban azonban mégis félelemmel és irtózattal gondol rájok az emberi gyengeség, bár nem lehet állitani, hogy mindig a kétely nélkül való hivés fogalmával azonosíthatók is ez érzések, melyek tulajdonképpen és valójában csakugyan a hivés és kétely párhuzama közt lebegő bizonytalansághoz fűződnek. Nyomaik azonban végkép soha el nem oszlathatók a leggondosabb nevelés által se . . . ott lappangnak az ember lelkében kiirthatatlan vonásokként! Eklatáns példákat erre nézve éppen a mai korból vehetni, dacára a művelődés nagyarányú terjedésének. Szóval a műveltség, a felvilágosodás folytán mindinkább szélesbbedő szellemi látkör analizáló ereje sem képes tehát ezeket a lelki sebeket enyészetre adni, mert az emberrel együtt keletkeznek, amennyiben izről-izre átöröklött, konstans ösztönzetet képeznek, tehát be van oltva velük a lélek — ugy mondhatnók . . . Nincs benne tehát semmi meglepő, hogy Vacano Emilt ma is szívesen lapozgatja a publikum. Az sem meglepő, hogy a Vacano-féle emberek elvei érvényre kezdenek jutni, de sőt tudomány számba mennek. Ma már ugyanis, minden vagy „tudomány," vagy „sport." A haladás megkívánja a rendszert . . . Ha az egyik keretből kiesik, beillesztik a másikba — és ha ott se kvadrál, elvetik, mint használhatatlant. . . .