Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

II. Előérzetek és álomlátások

Előérzetek és álomlátások 33 nehogy valami akcidens adja elő magát a szokatlan mozgalmat úgyis gyanús szemmel kisérő ideges, folyvást reszkető állatokkal. De minden szigorú elővigyázatom dacára is, mégis mi történt! Ugyanis, midőn a nagy vizkaparások közben teljes mél'•/ tósággal elinduló, majd maga ' körül nagy körivet vágó propellerünk éppen a császárfürdő irányába érne, a B u r i á n-féle vizsla — valószínűleg az általa még eddig soha nem hallott pokoli robaj s a már előbb fülhegyezve observált bömbölő gőzös fütyülésektől megrémülve, — egy villámgyors rántással kiszakitá magát (az eltört acélkarabiner árán!) kezeim közül s mielőtt megakadályozására még csak gondolhattam volna is, a hajó korlátján át a „szép szőke" Duna hűvös hullámai közé vetette magát! Persze lett nagy riadalom a nagyobbrészt vadászok és sportférfiakból álló hajóközönség között. S az első pillanatban mindenki elveszettnek tartotta a bohó állatot; én magam is azt hittem, hogy a hajó kerekei alatt fogja bevégezni gyorslábú pályafutását. Hanem nem ugy volt. Ott úszott biz az — a hajót hihetetlen gyorsasággal megkerülve — a Duna közepén oly energiával, mint a fóka ha jön az eszkimó és egyenesen a budai partok felé vette direkcióját. Láttuk is, amint fölkapaszkodott a partra ; hanem mire engem az utazó közönség vehemensül megnyilatkozó követelésére a kapitány a császárfürdő közelében partra tett, hire-hamva se volt már a szökevénynek. Persze a hajó tovább ment utazási végcélja: Szent-Endre felé — másik két versenyvizslámat a hajóskapitány s néhány barátom véve oltalom és felügyelet alá, biztosság okából a hajó fenékre transzportálván le őket. Én meg vagy 20 hordár közreműködésével, hozzáfogtam az elkeseredett kutyavadászathoz, mely egész az éjbe benyúlt, ám minden siker nélkül. Végre is beleunva az utcáról-utcára való unalmas mászkálásokba — kocsit fogadtam és Szent-Endrére hajtattam.