Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

II. Előérzetek és álomlátások

34 Lakatos Károly: Vadászliit Másnap reggel — midőn éppen reggelinél ülnénk a hajóállomás közelébeni vendéglő verendája alatt (a hol egyszersmind a gyülekező hely is volt), több budapesti vendég és versenyegyesületi tag társaságában megérkezett néhai Török János államrendőrségi főkapitány (ezúttal egyszersmind zsűritag) várvavárt barátom is, kinek nyomban elpanaszoltam a boszantó kutyahistóriát. 0 azonnal egy hosszabb távirat szerkesztéséhez fogott — azzal vigasztalva meg e közben, hogy legfeljebb 2 óra alatt minden bizonynyal ismét birtokába fogok lenni ebemnek ... Hát ez nagy szó volt; hanem a mozgósított detektív csapat mégis elkövette azt a kunsztot, sőt egy köziilök ki is hozta a verseny helyére a szökevényt, mely egyébként a „futanról" már lemaradt. Azonban a másik két vizslám helyette is kivágta a becsületet, fényesen az I-ső és Il-od dij megszerzése által, sőt ha az egyik zsűritag csodálatos elfogultsága folytán ellenfelem vizslája nem a kölyök-daxli nagyságú „erdexli"-ken egyenlíti ki hiányzó „jó pointjeit", még egy másik I-ső dijat is vihettem volna haza magammal. Ez egyszer tehát amily kétesnek mutatkozott álmaim fekete ebe szin tekintetében, ép oly bizonytalan lett a következménye is. „Jó és rossz szellemem bizonyosan összepofoszkodott egymással és aztán nem engedték egymás akaratát diadalra jutni" . . . igy magyarázta meg tudákos vén cseh jágerem a dolgot . . . A szimbolikus álmokat illetőleg még egy igen érdekes példáját kell felhoznom annak, mily állhatatosak és konzekvensek azok néha. Solymár- és vadászcsaládból származván, egyik ősöm Báthory lengyel királynak fő-sólymára vala, mely minőségben egy alkalommal oly minden tekintetben sikerült, fényes eredménnyel végződő sólymászatot rendezett volt a külföldi követek jelenlétében, hogy a király indíttatva érezte magát, elismeréseül sólymász ősöm családi címerét egy ezüst sólyommal díszíteni fel. Hát ez történeti esemény lévén, nem volna benne semmi