Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

II. Előérzetek és álomlátások

32 Lakatos Károly: Vadászliit Egy másik esetnél is igen érdekesen igazolta magát ez a sajátságos, nálam gyakran kisértő feketeebes álomlátás. Ugyanis ismét egy vizslaversenyről van szó, mely 1887-ben a monostorszigeti udvari vadászterületen folyt le. Három angol-vizsla között, melyeket a versenyen bemutatni szándékoztam — volt egy egészen fiatal: B u r i á n báró (a mostani közös pénzügyminiszter) tulajdonát képező eb is. Ugy volt a megállapodás a verseny helyére való utazást illetőleg, hogy a verseny napját megelőzőleg Budapestről külön hajón fogunk indulni s részint Szent Endrén, részint pedig — a menynyire futja a helyből — a monostorszigeti vadászlakban szállásoljuk el magunkat. Én egy nappal előbb indultam Budapestre ebeimmel, nehogy valamiképen elkésve, lemaradjak a hajóról is, meg a versenyről is esetleg, melyhez ez alkalommal a sportmann ambicióján kivül még erkölcsi érdek is fűzött, a mennyiben akkortájt a „Vadászlapban" a vizslafajok használhatóságáról pro et contra folyó nagy disputába én is beleszólván, akkori álláspontomhoz képest a pointer „fölényét" más vizslafajok felett kellett a tettek mezején beigazolnom. Szegedtől Budapestig az állomásfőnök szivességéből versenyebeimmel egy kupéban utazhatván — a feletti aggodalmam, hogy elalvás esetén valamelyik állatom egy hirtelen kinyiló ajtón vagy ablakon világgá szökhetnék, — tökéletesen elvette a kedvemet az alvásnak még a gondolatától is, e tekintetben egy kevésbbé aggodalmas körülmények között történő kárpótlásra határozván magamat. Budapesti nyugalmas szállásomon ugyanis elég módom lévén hozzá és ki is vettem a részemet belőle. Hanem az álom nem sok jót jövendölt. Egy fekete ebbel, mely hol fehérre, hol ismét feketére változott által — volt örökösen dolgom, a mi ugyancsak megszeppentett. Nem is engedtem én el vizsláimat szemem elől egy szempillantásra se s igazán nagy kő esett le a szivemről, midőn végre a hajón elhelyezkedhettem velők. Külön mindegyik erős bőrvezetékhez volt kapcsolva acél akasztóval; a vezetékek karomra fűzve és egészen rövidre fogva, am? -