Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

II. Előérzetek és álomlátások

26 Lakatos Károly: Vadászliit madártrillákkal cifrázva, elfütyörészni a népdalokat. Ez alkalommal is iparkodtam kitenni magamért és fütyöltem jókedvvel. így folyt ez jó darabig. A herceg mélázva nézte a lángnyelvek játékos dulakodását, olykor egy-egy élő parazsat piszkálván elő a zsarátnokok közül, amelyen gyakorta elalvó havannáját füstölésre serkenté ; majd egyszer bosszúsan tűzbe dobta szivarját ... Én meg csak fütyöltem tovább lelkesülten, a vadon tájak milliárd csillagtól ragyogó ege alatt: Repülj fecském ablakára . . . Hanem egyszerre csak, mintha belenyilallott volna valami nehéz fájás a lelkembe s tépni, szaggatni kezdte azokat a benső húrokat, melyek még az imént oly őszintén visszazengték az életgyönyör örömtelt megnyilatkozását a fiatal életnek . . . Megmagyarázhatatlan kedélylehangoltság, mély levertség vett rajtam erőt, hogy szinte könnyeim hullottak bele s éreztem, mint fogja el lassanként egész valómat valami névnélküli, szinte tőrszurás ként ható érzés, valami lelkipolyp, melytől szabadulni hiába erőlködék s amely pillanatról pillanatra fájóbb, lenyügözőbb hatásával szinte megfojtással fenyegetett, mint mikor mély álomközben lidércnyomás súlya fekszi meg vergődő testünket, lelkünket egyaránt... Hiába voltak a vadásztársak mókái, a sok rám szórt sziporkázó elméssége, de még Badacsony kedvre élesztő lángnedüje is, — felmelegedni csak nem tudtam . . . Hanem mindennek van vége, még a legrosszabnak is. Egyszerre ugyanis beállt egy ellentétes, hirtelen változás s ugytetszett, mintha egy másik, egy ujabb bűvös érintés illetné meg bensőm világát jótékony melegével s mintha selyemfinom kéz simogatna végig izzó homlokomon, hogy aztán, mintegy varázsszóra, megszűnjék minden nyomás, tűnjék a ború, mint mikor a vihar fellegeit szerteoszlatják a nap mosolygó sugárai. A tompító varázs szétröppent, lehulltak lelkem bilincsei és — elnevettem magamat. A herceg is nevetett: Kacagtunk valamennyien.