Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

II. Előérzetek és álomlátások

Előérzetek és álomlátások 27 Hanem azért én tisztában voltam vele : éreztem, hogy legközelebb, tán a jövő napon egy kikerülhetetlen nehéz pillanata fog lefolyni-életemnek — azokból, melyeket a balvégzet szánt nekem — Másnap reggel az első napsugár már állásainkon üdvözölt bennünket. A herceg irányomban, tőlem mintegy 150 lépésnyire egy vigályoson foglalt állást; én egy terebélyes, vén fa mögé vonultam. Nemsokára aztán kezdetét vette a „csendes hajtás". Tiz hajtó — egyet-egyet koppintva a fák derekára — közeledett lassan állásaink felé. De sokáig semmi vad nem mutatta magát. Hanem egyszerre csak nagy csörtölés támadt. Lombok szakadoztak, suhogtak, csapódtak nagy erővel. Majd döngeni kezdett a sziklás talaj a rohanó szarvasfalka patái alatt s mind e zaj felém vette haladását. A másik percben már ki is bukkant az első szarvas nemes alakja, azután a második, harmadik, negyedik, majd az egész megriadt falka eszeveszett iramban közelitve a váltó nyiladékán keresztül. Ha ki nem térek, tisztára legázolnak — villant eszembe. Hátra tehát a fa mellé egy ugrást; mire a szarvasok megriadva, egy villámgyors kanyarulattal visszavágják magukat . . Az agancsár nem volt köztük. Hiába kerestem a golyós-cső legyével a cimert! Lőnöm tehát nem lehetett ; de annál inkább használtam szemeimet és füleimet s mivel a csörtölés irányából Ítélve a szarvasok a herceg állása felé vették utjokat, izgatottságteljes várakozással fordultam én is abba az irányba. E pillanatban erős fegyverdörej morajlott végig a hallgatag crdőn-bérceken, visszhangját a távoli ormok felé röpitve — és a másik pillanatban leröpült a tollas kalap a fejemről; de egyszersmint olyasvalamit is éreztem, mintha tüzes vassal érintette volna valaki a fejemet . . . Hirtelen egy ösztönszerű oldalfordulatot téve, a fejemhez kapok fájdalmamban. Ebben a pillanatban azonban ismét egy