Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

I. Közönséges vadászbabonák és balhiedelmek

Közönséges vadászbabonák és balhiedelmek 19 A „megbabonázott", illetve „szemmel megvert" puskát illetőleg, sokszor sikerült a „rontást" még az által is hatástalanná ft tenni, ha a lövést megelőzőleg háromszor keresztet vágtak vele a vad felé a levegőbe. De volt még sok egyéb módja is a rontás hatás­talanná tételének. Következményeiben igen gazdag sikert igérő vadászregulának tartatott vadászatra való elindu­lás előtt a fiatal vászoncselédekkel való közelebbi és legközelebbi érintkezés, kézfogás, vagy ölelkezés stb., sőt a lopott csók, kellemes tapintások, avagy a szerelem völgyében való kotorászás művelete valóságos biiverőt rejtett magában a vadászsikerek előidézésére nézve. Hát még ha fiatal leány, főleg szép menyecske nyújtotta által, avagy csak meg is érintette a szereplésre hivatott lövő-szerszámot, s a vadászszerelvényeket! Csak nem volt szabad az útból visszafordulni, még inkább ott­hon felejteni valamit, mert ez esetben tisztára „bevágta útját szerencséjének" a vadász. Bármilyen „disznóban volt" is azonban a tettek mezején, ha eszébe jutott valakinek lövései hallatára kákán, lombon csomót kötni rontási célzatból, akkor a további következményekre nézve aznapra, „meg volt kötve" a vadász­szerencséje. Állítólag ha két vadász együttartva, útközben fegyverük agya valamiképpen érintkezik, azaz összeütődik egymással, ez a dolog mindkettőjükre nézve a legjobbat jelenti. Az állatok közül a macskának — kivált ha keresztül szaladt — mindig baljóslatú jelentőség tulajdoníttatott a régi puskások által. Üres hordó, üres kosár, kocsi, általában ami üres, az nem kedvez a vadászszerencsének és megfordítva. Ha kenyeret, vagy nagy bagázsiát hoznak szembe, akkor a szerencsét szinte a tarisz­nyában hordja már a vadászképzelet. Hanem az nem „jó ómen", ha puska-, avagy patrontöltés közben egy két szem sörét elhull a többi közül; de a lőtt vadból kiszedett sörétek mindig talál­nak (?) s nagyon fontos volt régente, hogy egy-egy olyan — vala­mely becsesebb vadnál kivált, — mindig legyen a többi közt a pakliban. Ha az elhullajtott sörétszemek megkerülnek s a többi közé a tölténybe visszatétetnek, e körülmény nagyon növeli a találás valószínűségét, ellenesetben pedig nagyon is kétségessé válik az.

Next

/
Thumbnails
Contents