Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

I. Közönséges vadászbabonák és balhiedelmek

Közönséges vadászbabonák és balhiedelmek 17 aztán bizonyosra vétetett, hogy a nap semmi esetre se múlhat el valami baj vagy éppen szerencsétlenség nélkül s még jó lesz, ha a puskaforgató kompánia valyamelyik tagját el nem garabonciázzák a pokol ádáz szülöttei. 8 ha aztán merő véletlenségből valami szokatlanabb incidens adta elő magát a vadászaton, teszem például a legjobb kopónak agyondurrantása, avagy nyakonsörétezés félmillió verébsöréttel, továbbá gyenge fölfordulás láb-kéz ficamodással, kerékszög elveszése, avagy az esteli hajtások alkalmával a pagátnak csúfos elszalajtása — a „rekontrák" balsikereinek kedvességével egyetemben stb. stb., — akkor annak minden bizonynyal a paptalálkozássalösszefüggésben álló „közvetett" „rontás" volt az előidézőjeA vadászaton előforduló apró bosszúságok, peches állapotok, ugy az esetleges teljes sikertelenség: mindig a rezenirozó garabonciásokkal állt kapcsolatban — ha ugyan nem volt „leveles" benne valami „jó szerencsét" kivánó indivinduum, avagy vénasszonnyal való találkozás esélyének végzetes voltából nem vette kifolyását a „nem rendes állapotok"-nak a kénkőillatu hatalmak által összeboronált sorozata. Ha az istenbenboldogult kovás lövőszerszám — bár nem szokatlanul — akkorát „csresszentett" a durranást megelőzőleg, hogy minden szabadelvűbb mozgási ösztönzettel megáldott vadruca a légbe vágta magát ijedtében a pocsolyásból s csak azután dördült el — ha ugyan egyáltalában eldördült — a nem túlságosan obligát bum, és ez többször s ismétlődött: hát akkor szinte valami „incselkedő garabonciás" elegyedett a játékba. A garabonciások küldték a vadász elé a „csepüvel" vagy „széllel bélelt" nyulállatokat is, mik féltucat lövésre se akarták beadni a derekukat s e mellett a valósággal megbolondult „disznóláb" fogakat ingató pofonokkal traktálgatta az elkeseredett lövőt s mintha csak ördög bujt volna beléje : hol jobbra, hol majd balra hordta a vadat következetesen elkerülő galacsinokat, ugy, hogy találni vele tiszta lehetetlenség vala stb. stb. Ha a flintának nem volt „brandja", vagyis nem ölte meg momentán a lövés ereje a vadat: akkor az ily