Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

I. Közönséges vadászbabonák és balhiedelmek

16 Lakatos Károly: Vadászliit vénasszonyt megugassák. Aztán még a saját, nálánál tizenöt évvel idősebb feleségét is megugatták . . . Amilyen baljóslatú alakok valának a Tóthi Dorka-féle nációk a régi vadászhit elátkozott mumusai között, ép annyira az ellenkezőjük volt ezeknek a cigányság. A cigány mindenkor a „szerencsés jelentőség" legelőkelőbb alakjaként szerepelt a „vadászhit" kultuszában s mindig szerencsét „hozott" (ha ugyan történetesen el nem vitt valamit), lett légyen fiatal, avagy vénboszorkány és különösen a hangász féléknek tulajdonittatott szerencsés jelentőség, noha a bibliai szent Dávid, ki tudvalevőleg mindent csak „elhegedülni" szokott, — aligha túlságosan távoli rokonságban állott a Fáraók füstösképü nemzetségével. Mikor Csicsáék vályogvető hangászkara — a helyes sejtések ösztönzése folytán a határdomb tetején leselkedve, elejbéjök muzsikálta a vadászatra érkező tekintetes uraknak a hires fogadjisten nótát, hogy azt mondja: „Tekéntetes disznóláb, Toljad erre a pofád" !, — hát az igen jó „előjelnek" vétetett a mellett, hogy különös megtiszteltetés és uri figyelemszámba is ment a gavallér vendéglátó vadászgazda részéről s a „jó ómen" révén a vadászkilátásokat illetőleg, még a rókabőrnyuzások tekintetében is gazdag sikereket helyezett kilátásba . . . Kócos zsidógyerekek, lánghajú rüfkék, avagy pöndölös gyereknép, kivált női nemen levő nagyobbacskák: mindig a legjobbat jelentették. Menyasszony, avagy fiatal menyecske áldott állapotban azonképpen nagyban hozzájárult a vadászreménykedések megnöveléséhez. Hanem Isten ments a papfélétől, akármelyik fajtájától is! A pappal találkozó vadászt mais még irtózat fogja el a fekete csuha láttára s bizony tömjén-illat helyett inkább kénkőszagot vél magakörül szálongani, ha rossz csillaga összehozza egy ily kenetteljes, ám a vadászra mindig szerencsétlenséget, sőt nem ritkán vészthozó, egyáltalában ominózus jelentőség tekintetében még a legboszorkányabb vénasszonyt is fölülmúló alakkal! A régi vadászok különösen respektálták a papot s egyenesen az ördög incselkedésének tekintették a — mint mondani szokták — „pénzért imádkozó nép"-pel való találkozás esélyét, különösen, ha még hozzá pénteki napon történt az, mely esetben