Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

I. Közönséges vadászbabonák és balhiedelmek

Közönséges vadászbabonák és balhiedelmek 15 ugy, mint a szerencsétlenség- és sikertelenségnek is megvoltak babonás előítéleteikben a maguk plánétái. De általában a felmerülő legjelentéktelenebb mozzanatok is figyelembe vétettek jós-jeles tudományukban — a „jó" vagy „balszerencse" kimagyaráz!] atása végett. A hires Lenormand bizonnyal csekélynek érezte volna a tudományát a régi puskaforgatók ősi tradíciói és ákombákjaiban gyökerező különleges és csodálatos jóslásainak kifogyhatatlanságával szemben ! Az első találkozásokat illetőleg, fatális jelentőségre nézve a vénasszony és a pap egyrangunak tartatott; csak a szembe hozott üres koporsó, vagy temetés jelentett még rosszabbat . . . Sok régi vadász vénasszonnyal, vagy pappal találkozva útjában, azonnal visszafordult; ugyanugy cselekedtek némelyek, ha „jó szerencsét" kívántak nekik utravalóul. A vénasszonyt illetőleg még a régi vadászok közt akadt akárhány olyan megcsontosodott elvekkel szaturált vén különc, ki e ráncosképü indivinduumok iránt táplált engesztelhetetlen gyűlölködést a társaséletben sem volt képes illemszerüen visszafojtani magába. Es ez nincs tréfaszámba mondva . . . Gyermekkoromban magam is ismertem egy ilyen felette bogaras és pedáns, különben pedig igen jólelkű, de szerfelett peches puskapor fogyasztót. E bácsi — összes balsikereit a vénasszonyok rontásának tulajdonítva: gyűlölködésében annyira ment, hogy egyebek közt nem átalotta ama bizar ötletének nyiltan is kifejezést adni, hogy „valamennyi vénasszonyt, ki a 60-ik életévét betöltötte vala : hivatalosan le kellene bun k ó z n i, mivel az ilyen úgyse való már semmi jóra se ezen a világon többé"! . . . Sokat nevettek azon mulatságos dolgon, hogy a vénaszszonnyal se direkt, se indirekt soha szóba nem állott — még társaságban se s ha még is elkerülhetetlenné vált a szó, csak annyit felelt vagyis inkább ordított epés malíciával, hogy: bunkó!... s azzal aztán mérges dörmögések közben sebbel-lobbal eltűnt a szemhatárról. Tényleg, a kopóit is arra oktatta be, hogy a