Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Egy alföldi oázis

süket — és lassankint ibolyaköd ereszkedik alá bibor felhők közül, behunyt szemeim káprázatos láthatárára. Hallom a Jilinkó-madár"*) szapora vijjogását, a mint magasan az erdő fái felett fürdőzik az aranyos napfényben. Szinte látom behunjfi szemmel is, mint áll meg, mint csiing-lóg a levegőben, verdesve gyors ütemű szárnyait, mintha valami odavarázsolt miniatűr önmozgö gépecske volna. — Jól hallom az ékes kék vércse vontatott nyivását is, hallom a szárnyak finom kandesiáját, a mint zurbolja a levegőt, mikor lecsap játszadozva s ismét az erdő koronája fölé löki fel testét a színpompás madár félig összekapott szárnyain . . . Aztán érdesebb hangok hatnak el hozzám, gémek rekedt krákogásai, bakcsó vakkantása, midőn kiriasztja valami járókelő a fűzlomb hűvöséből. Hallom a „dáré"

4'*) messze ható, mindent felülmúló nyerítését, jól tudom, hogy „bago/yszemű"***) közelít most valamerről a családi otthon felé . . . Megszólal a holdasfejü szárcsa *) Pallavicini őrgróf juhászától hallottam, hogy a nyárfásban vijjogó vércse „tilinkózik", miért is juhász-nyelven lilinkó-madár a neve. Azt is mondják, hogy a vércse „nyívik« meg hogy „vercseg", ha nótázó kedvében van. **) „Dáré", dáré-vöcsök = búbos vöcsök, vagy bujár (Podiceps eristatus). A szegedi halászok dáré-vöcsöknek hivják ezt a nagy fajt. ***) „Bagolyszemü" = vörös réti-héja (Circus aeruginosus). A nép néha ezen a néven említi. - 18 - 3*