Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Egy alföldi oázis

Vijjogásai teszik hangossá, a madár szerelem e bájos fészkének minden zeg-zugát; míg a fenyvek suttogó zenéje, mint ellanyhult orgonahang, terjeng szerte-szét. Valódi gyönyörrel legel a szem a természet ezen üde, egész összességéből csupa poézist lehelő édenén. A gyönyörű fenyőgruppok kanyargós vizektől övedzve, daliás tölgyek, modern platánusok s egyéb csoda szép fák, a zizegő finom füvek, a liget-erdő egy részét élő zöld szalagként körül koszorúzó nádak örök suttogásukkal ; az ezüstös füzek bólintgató lombjai, lepkék csapongása, bogarak muzsikája, kedélyes légitáncza a fénypárás levegőben, •— mind-mind hozzájárul azon lelki kéj előidézéséhez, mely varázslatos hatásával itt úgy elandalít. Valahányszor szertebolyongok e helyen, mindannyiszor megtelik a lelkem a természetimádás felemelő és magasztos érzetével. És elfelejtek én ilyenkor minden prózát, minden földi dolgot, csak az illatárt érzem, mely felém leng a tarka virághad nyiló, édes szirmairól. Megérintenek a lelki benyomások boldogító illetései s csak ilyenkor érzem igazán, hogy van, hogy mégis van néha az életnek a nehéz valón kívül, egyegy önfeledt boldog pillanata is ! Kéjesen lehunyom szememet a pázsit hűvösére dőlten. Elmém zsibong, érzékeim csak hallásomban öszpontosulnak s szívem erős dobbanásaiban kifejezésre jutnak mindama lelki kontrásztok ádáz vívódásai, melyek - 16