Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A székely havasokon

LJgy tetszik szarva is van neki ! . . . Ott egy másik, amott megint egy ... Itt meg valami rúgja magát a vízen. A teste akkorás, mint egy nyúl-sörét, olyan tojásforma ; fene sok lába van ! Ez lesz a vízi fok, ámbár nem egészen bizonyos. Nosza, elő vele az én műférgeimmel, — volt három dobozzal ! Belefordítottam a kalapomba valamenynyit; aztán kezdődött a böngészet . . . Majdnem elkiáltottam magamat, mikor a látottak hasonmását megtaláltam. Ez az ! Van szarva is . . . Itt meg a másik, a sok lábú csoda! Hála Istennek, csakhogy megvannak ! Rögtön ellátom az egyikfélével a horgászkészséget — azzal, a melyiknek szarva is volt (ehhez volt a nagyobb bizalmam) ; azzal nekilódítom a zsinórt és vezetgetem annak rendje és módja szerint, visszatartva még a lélekzetemet is e közben és aztán — uczczu ! kirántok rövidesen egy eviczkélő ficzkót. Nosza, meg is markoltam ám örömömben, mert nagyon kívánkozott vissza a famíliájához, a ficzkándozó jószág! Ez az egy halacska meghozta a szerencsét. Egyiket a másik után kapkodtam ki aztán csekély időközökben, úgy, hogy késő délutánig egy pompás kollekczió gyűlt össze belőlük a szákomban. A czimbora is nem kevesebb szerencsével folytatta a maga kakastollas szerszámával a szép sportot.