Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A székely havasokon

Az idő azonban nagyon az est feíé hajolván, abban kellett hagynunk a szép mulatságot, nehogy elesteledvén a rengetegben, az eltévedés majdnem bizonyos eshetőségének tegyük ki magunkat. Egyébként minden baj nélkül még idejében érkeztünk a tanyára. A pásztorok azzal a kellemes hírrel leptek meg, hogy a „vulturek" (keselyűk) már fölszagolták a hullát s az egész napon át ott kóvályogtak a telep felett, egészen alacsonyra ereszkedve e közben, úgy, hogy bátran lehetett volna rájuk lőni. Persze, örültem a dolognak, mert konzekvencziát fűzhettem belőle a holnapi nap kilátásaihoz. Ki is adtam az ordrét, hogy mihelyst luna asszonyság eltekintend a hegyek felett, vinni kell a „snapslit" és szépen hosszában elhelyezni a leshely előtt. Én pedig hozzáláttam a halak elkészítéséhez, mihez mindig nagy passzióm volt. Míg az öreg czimbora a tüzet élesztgette, addig én a nyársakat faragtam kellő számban ; aztán a már megtisztított s egyenként szalonna-darabokkal fölszerelt halacskákat vonogattam fel rájuk. Időközben feljött a hold is, szinte nappali világosságot árasztva; ezzel elérkezett a kadaver kiszállításának ideje, a mi rudak segélyével és nem csekély ordítozások közben (az oláh mindig ordít, ha csinál valamit) meg is történt. - 162 --