Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A székely havasokon

rekkenő hőségben vagy borultas, felhős napokon, melyek kedvelik inkább az árnyas, mint a napos helyeket stb., mert ha mást használ, attól idegenkedik a delikát húsú halacska. Aztán persze, kiegészíti még a mesterséget egyéb aprólékos tudás is, az óvatosság, hogy a hal meg ne lássa, miért is jól el kell bújni a part árnyában, mert a pisztráng bár falánk egy jószág, de nagy önmegtagadásra képes, ha gyanakszik stb. Már vagy a tizedik helyet változtatva, kísérelgetem a szerencsét — végig próbálgatva tuczatszámra a mindenféle bogarakat, — de csak nem akart pártomra állani a halászat kaján védszentje ; míg az öreg egyre ránczigálta kifelé a csillanó halacskákat, mindig egyetegyet köhentve s jelentős kancsalítást vetve felém, valahányszor egy újabb préda került a horgára . . . Beláttam végre is, hogy a tó-mellékén előforduló bogarak tanulmányozása nélkül nem boldogulhatok, mert idegenszerűt — hiába — nem fogad el az óvatos pisztráng. Mit volt mit tennem, leültem tehát a tó-partra bogarászati szemlélődéseket tenni, kémlő tekinteteket vetve mindenfelé repülő és mászó specziesek felfedezése végett, melyek azonban nem igen mutatták magukat. Hanem igen, ott libeg ni, valami olyas, se nem pille, se nem éppen sáskaformájú valami ! Szép aczélkék ; ragyogó zománczú a teste, szitahálós a szárnya. —? 160 -