Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Párbaj a légben

A madárság közt nyugtalanság támadt. Egy nádibika (Botaurus stelláris) majdnem a vizet érintve, csodálatos pózban repkedett át a távol nádas felé — miután ritkaságképpen fényes nappal kihalászta volna magát a nyilt kubikon, bakcsó czimborái között. Ez volt a mumus. A szemes „őrágas" elkiáltotta magát, hogy : „lotyó" . . . mire brrr, mintha bomba csapott volna közibük, a delikatesek bele robbantak az úttalan levegőbe, fütytyögve, trillázva a maguk sneff-nyelvén ékesen, míg lassan elnyelte a távolság a zajongásukat velük együtt. A szárcsák is megkezdték unalmas lavirozásukat, nagy kényelmesen evedzve ides-tova, majd egyesek nyargalásra véve a dolgot a víz színen. A kacsafalkák már élénken húztak; a dárék (Podiceps eristatus) is megkívánták a légfürdő gyönyörűségét a szabad végtelenség hűvös léghullámai között. Mind népesebbé, hangosabbá vált a vidék a szárnyasok mozgalma és zajongásától ; csak a hórihorgas gémek lustálkodtak még valahol, alkamasint törve az eszüket : felszálljanak-e vagy se a nagy ráéremségtől. Eközben hűs szellőáram kezdett lengedezni a táj felett, felfrissítve lassankint a növényi életet is csüggeteg lanyhaságából. Sások, füvek hullámozni kezdtek a láthatatlan elem érintésétől; meg-meg rezdült a lomb is az ágakon, felkeltve szenderükből a színes pillék — 125 -