Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Ébredés

ikor az ég tétova, ingó kísértetei : a szürke ködök megülnek makacsul a táj felett, a halálos szenderbe merült természet utolsó, megfag}

rott sóhajaként borulva rá az alanti hóvilág ónszínű csillámára ; midőn a hó és jég átveszi gyilkos uralmát, halálos lehével megfagyasztva s elégetve egyszersmind az ellentállásra képtelen életet; mikor minden, de minden a memento szomorú misztikumába burkolódzva, egy megölt élet árán dől a megújulás fagyasztó szenderébe — melytől oly távol áll a biztató napsugár ihletett ébresztő csókja, — akkor beállnak a vadász szomorú „nemszeretem" napjai is. — Minden oly rideg, 0I3' kietlen. - 99 3*