Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

3. Sajátságos esteli röpködéseit vagyis a húzást, csakis a szereleni időszakában tartja, egyébkor néma lévén, kizárólag ilyenkor hallatja a him vágyteli csalhangját (a krojtolást), vagyis a jól ismert mély hangot. 4. Végre, hogy ott, hol bár huzamosabb ideig tartózkodik is, de fiókokat nem nevel: nem huz a szokott módja szerint. Hogy e négy pont alá foglalt »érvek« mennyire tévedésen alapulnak és mily nagy tájékozatlanságot árulnak el az erdei szalonka természeti szokásai és faj tulajdonságainak ismeretében, de sőt némely ornithologiai általánosságok tekintetében is, az ki fog tűnni az alábbiakból. A szoros tárgyilagosság szempontjából azonban menjünk sorba. Az első pont alá foglaltakra nézve — melyek fő érvekül látszanak szerepelni — eleve kijelentem, hogy azok a dolog lényegére nézve bizonyítékul a legkevésbé sem szolgálhatnak, amenynyiben a liimszalonka, mint minden sippal vadászó vadász jól tudja: nemcsak a szalonkajércze hangjának utánzása által, de saját nemének hangimitátiója folytán is lövésre csalható. És ez áll nemcsak az erdei szalonkára, hanem az összes szalonkafélékre nézve is — és nemcsak tavaszkor, hanem napos és szélcsöndes időben minden évszakban. A fajok mindkét ivaru egyedei annyira reagálnak a liivásra, hogy például a gojzerek (Numénius), g o d á k (Limosa), galambsneffek (Machetes) stb. csakis ily módon vadászhatók igazán eredményesen őszi és tavaszi vonulási idejök, vagy nyári lokális mozgalmuk alkalmával és nemcsak hogy közelítenek (»beszállnak«) a hívásra, de tömegesen le is ereszkednek. így, aki jól tudja őket hivni, hallatlan távolból és szinte a felhők közül előjönnek a csalogatására, ami különben szintén ismert dolog a vizivadászok előtt. Tény azonban, hogy tavaszkor élénkebb és szenvedélyesebb beszállásokat észlelhetni, mint más évszakban. A második pont alatt foglaltaknak is kevés bizonyító alapjuk lehet, amennyiben minden éjjeli madárnak szokása a megmozdult tárgyakra való lecsapás, azonképpen a denevéreknek is, melyek épp ugy lecsapnak a feldobott kalapra és zsebkendőre, mint némely szalonka és pedig a him is, nőstény is; azután meg higyje a ki akarja, hogy a szalonka — amely éjjeli állat létére a homályos est- és szürkületben, mint minden éjjeli állat különben: látási képességének bizonyára a megfelelő mérvben birto-