Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

- 83 kában van — a feldobott kalapot, pláne fehér zsebkendőt szalonkajérczének nézné! még ha még oly nagy párosodási ösztön hatása alatt állana is. A h a r m a d i k pont alattiakat csak az erdei szalonka természete és szokásai alapos ismerete hiányának lehet tulaj donitani. Teljesen igaztalan állítás az ugyanis, hogy az erdei szalonka az u.ii. húzást (a tulajdonképeni, vagyis »szabályos« húzást értve, mely leginkább az erdő koronája felett, de gyakran nagyobb magasságban is történik s mely alkalommal, mint tudjuk, a szalonkák himbálódzva, bagolyszerü csöndes szárnyalással, fölfujt testtel és fölborzolt tollazattal lassan elvonuló árnyként haladnak tova a csendes tavaszi estben s e közben majdnem szünet nélkül hallatják mély, »kr o -k r o«-ként hangzó szózatukat és sajátságos pisszegésüket) csakis tavaszkor, párosodásuk korszakában gyakorolná és máskor nem, s hogy a mély hangjukat is csak akkor hallatnák! Erre nézve az igazság az, hogy a tavaszi huzási röpködések tényleg részint a dürgési mozgalom jellegével is birnak ugyan, minthogy csöndes, lanyha időben a him szalonkák huzás alkalmával szoktak jérczék után is nézni a pillanatnyi élv kielégítése, részint pedig némelyek párszerzés czélzatából is; máskülönben pedig a »huzás« ténykedése nem egyéb faji szokásnál: talán játék, talán nem? Mindenesetre olyas valami, melynek valódi czélját (ha ugyan van komolyabb czélja is s nem pusztán csak faji szokás?) tulajdonképpen nem ismerjük: az azonban kétségtelen, hogy nem kizárólag dürgési üzemet képez. Erre nézve világos bizonyítékot képez ama minden szalonkavadász által ismert körülmény is, hogy ahol szalonkák fészkelnek, a költés befejezte után is, de sőt ennek folyamata alatt is esténként a szokott időben és hajnali szürkületben: a tavaszihoz hasonló, hangos »zenével« (krojtolással) kisért mozgalom szokott kifejlődni, melyben részt vesz öreg és fiatal madár (a költés után) egyaránt és ugyancsak nem kiméli a torkát egyik sem. És eltartanak ezek a húzások egész nyáron át szeptemberig és kivált a szalonkadus magas hegységekben néha meglepő arányokai: öltenek. Dr. Lovassy Sándor »Adatok Gömör megye madárfaunájához« czimü dolgozataiban (1883. pag. 732.) azt irja, hogy: »1884. julius 12-én a gömörmegyei Klyag rengetegében oly szalonkahuzást ért, mint a minő alant a völgyekben márczius utolján szokott lenni.« 6*