Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

- 79 Borsiczky Ottó »A Természet« 1901-ik é. f.-nak XIV. számában említi, hogy a szalonka a Vértes hegységben évenkint és talán nagyobb mennyiségben is fészkel, és azt onnan következteti, hogy elég gyakran látott és hallott szalonkát május, sőt junius hó folyamán is. »Az esti órákban röpdöstek s épen ugy, mint tavaszi húzáskor, kurrogtak (pisszegésre nem emlékszem)«. »Egyik már idős erdőőrömnek emiitettem a dolgot«, — mondja Borsiczky — »Ö ezt egészen természetesnek találta s azt mondta, hogy már sokszor látott és hallott nevezett időben szalonkákat. Ugyancsak »A Természet« fönt hivatkozott számában, érdekes adatokat közöl még Borsiczky ur Esztergo m vidékéről is a szalonkaköltések tárgyában, irván a következőkel: »1888-ban Esztergom város tulajdonát képező »Barátkuti erdő« nevü erdőrészben a munkások — sajnos, hogy a hónap és napra már pontosan nem emlékszem, de azt hiszem, májusban volt cserkészül készítéssel voltak elfoglalva. Én ugy déltájban e munkásokat megtekintendő, csak ugy toronyirányt nekivágtam az erdőnek s egy — néhány négyszögméternyi, itt-ott Csádéval benőtt — tisztásra érve, egy öreg és néhány fiatal szalonkát pillantottam meg közvetlen közelről. A szalonkák egy csoportban gubbasztottak. Midőn eme érdekes csoporthoz már csak mintegy két lépésnyire voltam, az öreg szalonka hirtelen fölrebbent s az egyik fiát magával vitte. Egészen jól láttam s látta a velem levő Novotny nevü vadőr is, hogy az öreg a fiatalt lábaival fogta át s ugy repült el vele. Az ottmaradt 3 darab fiatal szalonka közül, melyek futva iparkodtak menekülni, kettőt kalapommal leborítottam. A harmadik ugy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Az öreg szalonka a felrebbenés helyétől alig 50 lépésnyire leszállott — mire a velem levő vadőr figyelmeztetett, — de oda sietve, hült helyét találtuk. A fiatalok még pihések voltak, de daczára ennek, a midőn megszemlélés után elbocsátottam őket, ugy elfutottak, hogy nem birtam őket többé felfedezni.« Azt is emliti még Borsiczky, hogy a Vértes hegységben, egy izben ápril 14-én és egy másik esetben ugyané hó 25-én talált szalonkafészket az előbbiben 2, az utóbbiban 4 tojással. A Balaton mellékéről, nevezetesen a Keszthely és Sümeg közt elterülő erdős hegyhátakat illetőleg, igen sok szalonkaköltési