Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438
Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai
80 adatom van a régebbi időkből. Azon a vidéken valamikor tömeges szalonkafészkeléseket lehetett tapasztalni. Z. H. F. is megemlékezik erről a »Vadászlap «-ban (1889. é. f. pag. 422) közölt reminiscenciai között — mondván: »Felejthetetlen marad a szalonkák azon sokasága előttem, mely a hatvanas években egy a u g. végével tett cserkészet alkalmával a Rezivágások cserkésző utjai mellől előttem felszállt.« Eszmelánczolatnál fogva itt rá kell mutatnom arra a körülményre, hogy eltekintve a fészkelésre alkalmas helyektől, a tapasztalatok bizonysága szerint a korábban elpárult szalonkák szükségből (ha a letojás ideje küszöbön van) belenyugszanak még az oly helyeken való tömeges fészkelésbe is, a hol különben csak esetleg egyes szalonkák szoktak családalapítás végett letelepedni. Ezek után a fent regisztrált adatokat egybevetve és saját tapasztalati adataimat is latba vetve, világosan kitetszik ama vélekedés tarthatatlan volta, mintha Magyarország területén az erdei szalonka csak ritkán, talán kivételesen fészkelne s ekkor is csupán a Kárpátok magasabb pontjain. Ellenkezőleg az igazság az, hogy az erdei szalonkát az egész országban költő madárfajainkhoz számithatjuk, mely nemcsak magas hegységeinkben, hol egyébiránt rendes fészkelő, hanem az ország alacsonyabb hegységeiben s a sikságokan elterülő nagy erdőségekben jaagonyokban is telepszik és nem csak az északi, hanem a délibb és nyugati megyékben is. Hogy mégis miért nem találunk több szalonkafészket, ezt megokolja az a körülmény, hogy éppen a szalonka költési ideje alatt (május és juniusban) legkevesebbet járunk az erdőben; azután meg az elszigetelt viselkedésű, ravasz és többnyire a legáthatolhatatlanabb helyeken rejtőzködő szalonkát nehéz is megfigyelni; ehhez járul, hogy fészkének kinézése és annak környezete is olyan kevéssé jellemzetes és föltűnő, hogy a legélesebb szemű kutató figyelmét is elkerülheti; a madár meg nem árulja el magát, mert vagy idejében látatlanul megszökik, vagy pedig csak akkor röppen ki, midőn már alig egy-két lépésnyi távolság választja el az embertől, sőt a kotló szalonka rendesen el hagyja maga mellett menni az embert a nélkül, hogy felkelne.* Szóval igazán csak * Még a legjobb orrú vizslával is nehéz a költési időben eredményes kutatásokat tenni, mert különösképpen ugy a szalonkafészeknek, mint magá-
