Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

— 84 — «A természet« 1900-1901-ik é. folyamában (XIX. szám) is érdekes adatol találunk az erdei szalonka magashegységi megjelenési ideje és költéseiről feljegyezve Lázár Lajos közlésében. Azt irja ugyanis, hogy a közvetlen erdélyi kárpátjaink alján végigvonuló Brassóvármegyének hétfalusi járásában, az u. n. Bolnokon, már sok szalonkát lőtt márczius 1-10-ike közti időben is. E hely — mint emliti — a havasok legalján van, közvetlen a szántóföldekből majdnem függőlegesen emelkedik föl, siirü mogyorós és fiatal bükkösből áll s csak helyenként ment a hótól a fentjelölt időben. A havasokon való szalonka-előfordulásokat illetőleg még azt irja Lázár, hogy a Predeálon (Oláhország határán) a szalonkákat ápril 15. és 25. közt lőtte, szintén hóval tarkázott, délkeletnek fekvő oldalon, mely helyen állítása szerint oly nagy számmal húznak különösen hajnalban^) a szalonkák, hogy több izben siketfajd-dürgésen, még pirkadat előtt, korrogásuk és pisszegésük után ítélve, nagy számukat kellett feltételeznie. Kotló szalonkákat május első napjaiban, de junius elején is talált Lázár, a Predeálon és a Hétfalu fölött húzódó magas hegység (Pojana) északi részében. Szalonkacsirkéket ugyancsak júniusban figyelt meg Lázár, juliusban pedig röpülő, de még nem teljesen kitollazott fiókszalonkát lőtt. Ami az aljakon és illetőleg a síksági erdőkben előforduló szalonkaköltéseket illeti, tapasztalati tény, hogy a szalonkák már oly időben kezdenek tojni, midőn még a húzás java folyamatban van. Nem ritkaság ugyanis, hogy már márczius végén vagy április elején tojásaikat költő jérczék találtatnak, avagy olyanok, melyek kifejlett tojást hordanak magukban, melyet apportirozás közben a vizsla szemmelláthatólag kiszorít belőlük. Persze, minél inkább vége felé jár a húzás, illetve a szalonkák átvonulásának időtartama, a vonulók zömétől annál több és több szalonka marad el a szükségszerüleg fellépő fészkelési kényszer folytán — egyik évben némely vidékeken több, másikon kevesebb. Ennek illusztrálása okából álljon itt Gyöngyöshalászi Takách Gyula (a jeles vadász) följegyzése (»A Természet«, 1901-1902. é. f. I. sz.), melyben azt mondja: »Nálunk a pilisi hegységekben — hol rendes körülmények között csak nagy ritkán lehet költő-szalonkára akadni — az idén (1901) rengeteg sok fészket s május elején igen sok fiatal szalonkát talál t u n k.«