Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

64 kurta szárny-födelesek: Staphylinidae csoportjából s ezek közt a még egészen ép szárnyfödelek, fejek és torjok után képes voltam meghatározni, hogy a szalonka a StaphyÜnus caesáreus Cederh. és St. edentules Block bogarakkal is táplálkozik, mig a többi apróbb bogárrészekből csak annyit tudtam megállapítani, hogy azok a Philonthus-nemhez tartoztak. Valószínűnek tartom, hogy a szalonka a felsorolt százlábúakon és bogarakon kivül még más rovarokkal is táplálkozik. Az ily tápanyagokat tartalmazó szalonkabegy már igen erős és nem éppen kellemetlen, némileg pézsmás szagot árasztott. Minthogy az elősorolt ízeltlábú állatok (Artbropoda) csakugyan állati ürülékekben, főképen marhatrágyában, de feloszlásnak indult állati hullákban is tartózkodnak. teljesen beigazoltnak tartom Fuld schafheimi főerdész azon állítását, hogy kerületében egy rothadt szarvashullán két szalonka jóizüen lakmározott s a hullát több napon át is felkereste. Azt azonban mégis bátran merem állítani, hogy a szalonka ily szokatlan eleséget csak akkor vesz magához, ha főtápláléka: a földi giliszta, már fogytán van, mert Fuld eseténél is már keményre volt fagyva a talaj. Hogy azonban képes-e a szalonka az elősorolt táplálékokkal szükségképpen felvett, de meg nem emészthető részeket, minők péld. a gilisztákban foglalt föld, a Julus kemény testgyürüi, a bogarak szárnyfedelei, torja, rágonyai s lábai, melyek igen kemény vértenyből (chitin) állanak: szintén megemészteni, azt határozottan tagadnom kell, sőt erős bennem a meggyőződés, hogy a szalonka ezeket a meg nem emészthető állati és ásványi alkatrészeket a száján át ismét kihányja. Bár a rendelkezésemre álló irodalomban erre nézve semminemű felvilágosítást sem találok, a meg nem emészthető részek kihányását abból következtetem, hogy ama bizonyos sneff-eleség, mely tudvalevőleg a szalonkának legbecsesebb konyhai alkatrészét képezi, sohasem földet, sem rovaralkatrészeket, minők: szárnyfödelek, lábak, rágonyok, fejek, testgyürük stb. nem tartalmaz. hanem a bélsár egynemű sürü, kellemes zamatos tömeget képez s távolról sem bir undorító tulajdonsággal. A belek ezen tulajdonságát bizonyára már azon első ősi szakácsnak vagy szakácsnénak kellett ismernie, aki a szalonka beleit legelőször készítette el, mindenesetre valamely uri asztal számára. Ezen feltevésemet némileg, de csak közvetve látszik iga-