Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

65 zolni egy közlemény is, mely Diezel munkája legújabb kiadásának 582. oldalán következőleg iratik le: »Ludwig Beckmann állatfestő Düsseldorfban, ki mint művész, vadász és kynologus széles körben előnyösen ismeretes, egy tulajdonában levő szelid szalonkáról a következő érdekes észleletet irja le a »Wiener Jagdzeitung«-ban. »Midőn a helyszínére értem, szalonkánkat felfúvódott begygyei s szorosan zárt szemekkel a kalitkának egyik sarkában találtam. Valószínűleg sokat evett a jóból s a nagymennyiségben elnyelt földi giliszták kellemetlenséget okoztak neki. Csőrét, melynek mindkét kávája mintegy a közepéig erősen egymáshoz volt szorítva, erősen a begyéhez nyomta; innét kezdve a felső káva S alakulag görbülve, az alsó egyenestől annyira eltávolodott, hogy a kettő közt egy elől nyílt ivalaku, mintegy két cm. magas (átlagosan) és körülbelül 3V

4 cm. hosszú térség támadt. A szalonka e különös helyzetében még legalább egy perczig nyugodtan maradt s csőrének nagy hasonlatossága volt egy »drótfogóhoz« vagy »csipeszhez«. A felső káva ezen görcsös felfeszülése vagy görbülése ezután fokozatosan alábbhagyott, mire az lassan ismét az egyenesen maradt mozdulatlan alsó kávára bocsátkozott le. Néhány fulákolás és nyelés után a szalonka megrázta tollazatát s azonnal előre tipegett, hogy egy második adag gilisztát ismét hasonló mohósággal faljon fel.« így szól Beckmann érdekes jelentése s én a szalonkának ezen viselkedéséből arra következtetek, hogy az nem volt egyéb az emészthetetlen részek kihányásánál, amire az észlelő nein is gondolván, figyelmét e körülmény könnyen kikerülhette. Hogy azonban ezen következtetésem helyes-e vagy nem, azt csupán a további szabatos megfigyelések lesznek hivatva végérvényesen eldönteni.« Ami az erdei szalonka tartózkodási helyét illeti, arra vonatkozólag először is az alábbi általánosságokat kell előrebocsájtanom. Tavaszszal nagyobb összefüggő erdőségekben előbb találjuk, mint kisebb erdőkben, melyekben azonban később szívesen száll meg. A homokos talajt nem kedveli. Erdőszegény vidékeken (őszszel kivált) bokros kertekben, cserjésekben vagy szőlőkben is leszáll. így őszi vonuláskor az Alföldön csakis szőlőkben vagy parkokban tartanak pihenőt az átvonuló szalonkák s néha Lakatos : Az erdei szalonka és vadászata. 5 _É