Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

— 61 — létének egyik fő feltételét képezi. A sok tisztás és sok nedves rétü táj, mely ugy neki, mint ivadékainak bő táplálékot nyújt — kivált fő élelem tárgya: giliszták tekintetében — a legkedvenczebb, sőt mellőzhetetlen terrénuma. Ez okból ritkán lehet látni szalonkát kemény, kavicsos vagy homokos talajú erdőkben, legalább ilyenekben huzamosabb ideig nem tartózkodik, mert tényleg, tápláléka megkeresésének sajátságos módja egészen lágy talajra utalja őt. Hogy a férgekhez, rovarokhoz és csigákhoz jusson, csomónként megforgatja a nedves helyeken felhalmozódott, összecsomósodott avas faleveleket, mely ténykedésnél hajlítható. szinte túrásra szervezett csőre, nagy szolgálatot tesz neki. Ha a turkálást megunta, akkor a különleges szalonkaténykedés hez: a »szurás«-hoz fog és egész orrnyilásáig lefúr csőrével a földbe a giliszták végett, mely fő tápláléka; megeszi még a hernyót, bogarat és lárvákat is, de a giliszta meg a kisebb meztelen csigaféle mégis a leginyenczebb falatja. Ha gilisztákhoz nem juthat másnemű féreggel is beéri, mit bizonyít, hogy száraz őszön gyakran látni, amint a szarvasmarhák friss hullatékába szurkál le a szalonka, vagy tán hogy a trágya nedvessége annak közvetlen közelébe vonzza a gilisztákat? Mert tény, hogy a fehérmarha friss hullatéka igen gyorsan telik meg rovarokkal. Megjegyzendő, hogy gilisztaszegény helyen a szalonka nem igen időzik huzamosabb ideig egy helyen, legalább is nem mindig, hanem lepkeszerüleg egyik marhahullatéktól a másikhoz, egyik helyről a másikra csapong, ugy hogy aránylag rövid idő alatt kalapnyi lepényeket rostaként összelyuggal, miről a vadász biztosan megismeri a helyet, ahol szalonka fordult meg. A földben rejtőző állatok felkutatásánál nemcsak helyes érzéke. de valószinüleg szaglása is vezeti a szalonkát, mert nem igaz ám az, hogy ez a szerv a madárnál teljesen fejletlen volna, mint az anatomusok szobatudománya tévesen erősítgeti. Magánál a táplálék fölvevésénél, amelyet természetesen nem láthat a szalonka, tisztán a finoman sejtes csőr magasan kifejlődött érzékére van utalva. Az erdei szalonka mielőtt leszúrna, figyelmesen körültekintget, mozdulatlanul vesztegel egy darabig s a legkisebb neszre vagy gyanús mozzanatra tovaszáll, mig ellenben ha már a földbe szúrta csőrét és dorombolva körbe forog (szürüződik), akkor se lát, se hall. mint dürgéskor a nagykakas. A zörrenést, lövést