Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

• — 60 — ganajdombra jár élelmet keresni, ahol reggelenként szokott megjelenni. És ez igy folyt tavasz nyiltáig; akkor aztán egyszer csak eltűnt. Mikor a ganajdombon lakomáit tartotta, a kertőrrel igen gyakran pár lépésnyiről szemlélgettük működését anélkül, hogy ügyet veteti volna ránk, sőt nem egyszer karnyújtásnyiról néztük huzamosabb ideig is, mint szaladgál ide-oda s mint furkál helyenként csőrével és mégis alig figyelt ránk. Az erdei szalonka táplálkozás végett esteli szürkületkor repül; azonban ezt megelőzőleg kb. egv jó negyedóráig, azon a tájon, ahol a nappalt töltötte: sajátszerű röpködéseket tesz, hangos mély hangon adva hozzá azt az ismert »zenét«, amely a vadászra oly felvillanyozó hatással van. Ez az u. n. húzás. Ennek megszűntével következik azután az élelemkeresés ténykedésének ujabb mozgalma, ami egészen más röpülési modorban történik. Ugyanis első esetben a »huzó« szalonka, mint a bagoly, lassan, lengőn és bizonytalanul imbolyogva vonul az erdő koronája felett, denevérszerüen ki-kicsapva jobbra vagy balra; ellenben mikor táplálék keresése végett röpül: alacsonyan és hangtalanul (»némán«, mint a vadászok mondják) suhan tova. Élettevékenysége valószínűleg egész éjjel eltart, mert ahol sok szalonka állomásozik, ott reggeli szürkületkor gyakran láthatni erdei szalonkákat az erdővel határos rétekről visszaváltani. Ha azonban a rövidebb-hosszabb időre megtelepedett állomásozok tovavonulása kerül napirendre, ez a mozzanat csak a táplálkozási kirándulások befejezte után (mely ilyenkor rövidebb lefolyású) történik és kb. 11 óra tájban vonulnak el a szalonkák a tájról, költözködésüket fönt a magasban lassú, szabályos repülési modorban és szintén hangtalanul téve. A reggeli szürkületben szintén tartanak a szalonkák röpködéseket (»húznak«); azonban ez a mozgalom már kevésbé huzásjellegü és nem is mindig hangosan történik, mint az esteli röpködések rendesen lefolyni szoktak — és igen rövid ideig is (gyakran csak perczekig) tart, de sebesebb tempóban foly s inkább piszegéssel mint korrogással »zenésített«. Táplálkozás czéljából az erdei szalonka széles erdei utakra, rétekre, mélyebb erdei völgyekbe vagy esetleg az erdőben található mocsaras helyekre, vagy azok közelében vágódik le. Minthogy aránylag gyenge és puha csőrével kell táplálékát legnagyobb részt a talajból előszednie, magától értetődik, hogy a laza talaj