Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

- 53 ez csak látszólag van igy; ellenben a rendkívüli körülmények hatása alatt lényével együtt Ítéletünk is megváltozik. így aki látta, mint viselkedik egy üldözött szalonka, hogy ellenségei elől menekülhessen, az nem fogja a sneffet többé buta állatnak tartani. És mesterfogásai, amint láttuk, mindig beválnak és sokszor meglepők. De nemcsak szárnyon furfangoskodik, hanem a földön is ötletesen képes önmentése érdekében működni. IIa talajt ér a lába, első dolga futásra venni a dolgot, kivált oly helyen, hol a környezet szine s a talaj maga is kirivó ellentélben áll tolla színével s igy az elrejtőzésre alkalmatlan. Egy vers futás után azután megáll s a lomhának minden temperamentum hiányában lenni látszó buszma külsejü madárnak egész alakja hirtelen oly ellentétes változáson megy keresztül s oly élénkséget mutat, hogy alig lehet benne a régi szolid kópéra ráismerni. Emelkedett, könnyed pózba vágja magát, vastag nyaka megnyúlik s emelt fővel villog mindenfelé, tanulmányozza a tért s a helyzetet; azután megint futásra veszi élénken, ügyesen, nem mint máskor szokta s néha rövid idő alatt messzire ellábal, avagy pedig az első alkalmas helyen megvonja magát s abban a pillanatban aztán láthatatlanná is lesz. Hiába akarnók meglőni a talajon mikor mozdulatlanul, figyelve széttekint, mert abban a pillanatban midőn a fegyvert arczunkhoz emeljük, a szalonka is a levegőbe vágja magát, még pedig oly eszélyesen, hogy az általa igénybe vett fedezet miatt sehogy sem jöhetünk össze vele a puskával. Az erdei szalonka kiülő nagy szemeivel s azokat még inkább kiemelő szemcsikjaival, valamint sajátságos röpülése folytán önkéntelenül a bagolyra emlékeztet, melylyel közös az a természete, hogy nappal elrejtőzve szeret maradni. És tényleg éjjeli madár ő, noha néha (borult, esős időben) nappal is keresi táplálékát; önszántából azonban napvilágnál röpködésre nem fogja a dolgot s nagyon kivételes eset az és nagy oka lehet annak, ha minden külső kényszer nélkül fényes nappal egyik erdőrészből a másikba vált át. Mert bizonyos, hogy fél napvilágnál mutatkozni a szalonka, ami egyébiránt az éjjeli állatoknak közös tulajdonsága. És hogy csakugyan fél a sneff, elárulja ezt egész magatartása és viselkedése is s kivált a nyilt helyek, természetes fedezet nélkül való terepek azok, melyek leginkább félelemre ösztönzik, ami kitetszik abból is, hogy az ily helyeken