Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

— 54 — rendszeriül majdnem a földet érintő repüléssel vált át; esetleg azonban az útjába került ökölnyi bokrocskát avagy túrást is felhasználja búvóhelyül; innét van az valószínűleg, hogy a praktikus szalonkavadászok szalonkázás közben még a leglehetetlenebb helyeken islőkész helyzetben tartják magukat, mert tényleg a regulától eltekintve — egyes szalonkák mindenütt találhatók, midőn idejük van nekik, csak éppen a sipka mellett nem . . . Hogy mennyire fél a szalonka a fedetlen, sik terektől, elárulja azzal is, hogy midőn ily helyekre szorittatik ki az erdőből: legíölebb pár száz lépésnyiről már ismét visszafordul az erdő felé, avagy pedig inkább leszáll, mintsem hogy a bokor és fa nélkül való területen tovább merészkednék s ilyenkor — valószínűleg a félelem miatt — gyakran ugy meglapul, hogy szinte rátapos az ember, mig felkelésre bírhatja. Ha azonban ismételten felriasztatik, akkor már öntudatosaid) cselekvésre képes és a világért se vár be, kivált ha uj rejtekhelyében nem bizik s iminens veszélyt sem érez. Általában a ránézve idegen avagy szokatlan terrénumon szokott furfangjait félre téve, csupán rendkivüli óvatosságával védekezik a fenyegető veszély ellenében; de hogy szokatlan idegesség vesz ilyenkor rajta erőt, azt rebbenékenységén kivül egész repülési és kelésmodora is elárulja, mely utóbbi a sárszalonkát juttatja eszünkbe. Röppentyűként vágódik ki s. villámgyors fordulatokkal löki magát tova, ugy hogy a leggyorsabb kapáslövéssel is ritkán érhető el. Pedig minden magánakvaló természete, elvonult élete és nagyon óvatos természete daczára sem lehet a vadság vádjával illetni; sőt ellenkezőleg, ha biztonságban érzi magát és zaklatva nincsen, semmi félelmet nem mutat, sőt oly szelídséget árul el, hogy szinte butának látszik. Közelre bevárja a vadászt, a vizslát, anélkül, hogy a legcsekélyebb izgatottságot árulná el, hanem persze azért a tekintetét le nem veszi az emberről s ha azt hiszi, hogy felfedeztetett, azonnal kirobban. Persze többszöri felrebbentés után vége a bizalomnak s ha kivált lövés is történt rá, ne adj Isten, hogy azután közel lehessen hozzá férkőzni többé; a furfangra pedig furfanggal felel és se óvatosságát, se ügyességét kijátszani nem lehet, mert ha megunja a dolgot, teljesen nyoma vesz neki és semmikép föl nem található többé: ugy elfut, mint a fogoly, avagy pedig valamely nyíláson át siklik; el szárnyain, de ugy, hogy a sürü fedőzet miatt meglátni nem lehet, de meg se is hallani,