Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

aligha lehet könnyű dolog, mert a vadászok sortüze daczára is. a levágódási ponton sohasem találni meglőtt szalonkákat; ellenkezőleg ugy eltűnik a föld sziliéről a boszorkányos madár, mintha csak varázslat tüntette volna el. Persze a vadász egyenesen a jól megjegyzett leszállási helynek tart, de semmitsem talál ... Ki tudja hol van akkor már a szalonka! Néha azonban a vizsla nyomra kap, erősen keresgélve, szaglálódva a ravasz madár által összefutott téren, miközben a feletti örömében, hogy csakugyan előtte van (?) a hosszucsőrü, farkával oldalát veregeti. No, most mindjárt kiröppen . . . gondolja a vadászláztól szinte fulladozó hive Dianának — éppen midőn egyik erdei zsombékról a másikra lép; ekkor, — mintha csak erre várt volna a gonosz madár — a háta mögött robban ki a bozótból s perez alatt tova villan — vagy épen akkor száll ki, amikor a legsűrűbb helyen jár a puskás, hol mozogni is alig lehet, lőni meg épenséggell ehetetlenség. Ha felkel s rálősz, talán épen akkor, midőn a puskádat elsütötted: levágja magát. Persze mindenki látta, hogy leesett — egy hajtó fiút kivéve, ki meg azt állítja, hogy a madár a völgyön végig repült — persze pár arasznyira a föld felett, hogy láthatatlanságot biztosítson magának . . . Nagy kedve telik még a hunezut szalonkának egyenesen a napnak r'öpülni, vagy a hajtók közé vegyülve alant suhintani tova, hogy a lövés ilyenkor az egész társaságot veszélyeztetné. Leginkább pedig ugy iparkodik a lőtávolból kijutni, hogy közéje és a puskás közé valami fa vagy bokor jusson. Néha erősen hiszed, hogy lelőtted, de ha keresed, semmit sem találsz; te pedig dühödben nyúlra duplázol és éppen akkor — noha világosan láttad, hogy tőled egy lábnyira esett le a fejed fölül — kétszáz lépésnyire ama helytől, újra felkel. Látni nem egyszer szalonkát több másodperczig a levegőben lógni; háromnégy lövés történik rá, de azért mégis ugy eltűnik a vágásban, hogy soha többé senkisem látja. Mindezen hamiskodásaiból a szalonkának pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bizonyos ösztönszerüség mellett főrészben az öntudatos cselekvési képesség és a tapasztalatok ügyes fölhasználása, tehát a magasabb fokú szellemi intelligenczia az, mely cselekedeteit és életmozzanatait befolyásolja és irányítja. Hogy rendes viselkedése közben kültekintete és mozgásai nem valami szellemes lényre vallanak, az tagadhatatlan, hanem