Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai. Noha az erdei szalonkát tartózkodási helye után ítélve, az erdő madaraihoz sorozzuk is, mindazonáltal jelleme és szokásai vizi rokonaiéval azonosak. Faji szervezete a térségekre, képességei pedig a mocsárokra, legszélsőbb esetben a patakok, csermelyek partjaira utalják őt, épp azért a laikus alig hihetné el felőle, hogy a giz-gazos erdőben futkosni s mi több, repülni képes legyen, anélkül, hogy a galyak-ágak eme tömkelegében föl ne akadjon. És mégis mily kellemes csalódás éri a szemlélőt odakint azi erdőben! Aki észlelte a szalonka kecsteljes tipegését a földön s czikkázó csapongásait a magas, sürü erdő vagy ritkás cserje között, lehetetlen, hogy gyönyörrel ne emlékeznék rá vissza! A mily kedvelt és ismeretes madár a vadászközönség előtt, ép oly elszigetelt a madárvilág egyéb képviselői között. Rideg, remete életet élő szárnyas, mely csupán saját fajabelivel társul, de csakis a szerelem korszakában. Természetes ezek után, hogy életkörülményeinek titokzatos oldalai vannak, melyek teljesen megfejtve még nem lettek. Módnélküli félénksége, bizalmatlansága és vad természete is igen megnehezíti életének és szokásainak pontos megfigyelését, ug}g hogy hosszabb utánjárás mellett is csak ritkán juthatni egy oly adat birtokába, mely egy vagy más tekintetben titokzatos életének megvilágosítására egy-két sugarat szolgáltatna. Nincs állat, mely közönyösebb, magábazárkózottabb természetű volna, mint szép madarunk. Csodálatos, mindent megvetni Lakatos: Az erdei szalonka és vadászata. 4