Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - III. Az erdei szalonka életmódja és szokásai

50 — látszó apathiájából, melylyel naphosszat sötét rejtekében mozdulatlanul gugolva ül, csakis a fenyegető veszély tudata képes felverni s mozgékonyságra ösztönözni; máskülönben, ha nem kénytelen vele, nem igen mozdul ki helyéből, csak ül elmerengve, látszólag fásult kedélylyel. De ha a nap leszáll s végig suhan az alkonyati szellő sóhaja az erdő felett, melyre az első csillagok fénye ragyog: akkor fölkerekedik éji kalandjait űzni. Ilyenkor mintha átváltoznék egész lényében; a nappal félénk, rejtőző, nehézkes totyogásu madár könnyedén, nesztelenül siklik el a csendes erdő bokrai vagy szállasai felett, oly gyorsan s oly ügyességgel, mint éji társa a denevér. Nappalonta még a legcsendesebb erdőkben is csak ritkán szokott ide s tova lábalni, ha teszi is, lehúzódva, félénken bujkál egy kis területen; eközben azonban erősen figyel, fülel és villog bamba szemeivel mindenfelé, egész lényén a bátortalanság, sőt félelem félreismerhetlen kinyomatával; s ha megindul, folytonosan a bokrok árnyékában oly helyeken tipeg, ahol nem egykönynyen látható meg s a gyűlölt világosságtól is védve van. Általában mesterien ért a lappangáshoz, ugy, hogy a haris vagy a vizicsirke sem jobban. Mestere annak, hogy lehet meglapulni, valami korhadt fatörzs mellett vagy száraz ágak és levelek közt látatlanná tenni magát. Rendes fogása ez neki különben. így ha lapangásai közben, vagy bármikor is valami gyanúsat vesz észre, avagy esetleg a madarak sirása vadász közellétéről árulkodik, első dolga a mimikri védelmét igénybe véve erdei törmelékek, gyökerek vagy falevelek közé lapulni. Üldöztetése esetében aztán gyakran néhány lépésnyire engedi magát megközelíteni a vadász által s csak akkor röppen ki hirtelen. Tollazatának szine rejtőzködéskor pompás védelmet nyújt neki s ugy látszik, ennek ösztönszerű tudatában van, mert sohasem próbál rejtőzködés végett a zöld gyepen vagy mohán meglapulni, ahol könnyen rá lehetne akadni; ellenben mindig oly helyeket választ, melyek tollazatával összevágó szinük folytán a meglátliatás esélye ellen kellő oltalmat nyújtanak, miért is kedvező környezetben (adott alkalmakkal), egyszerre ugy eltűnik, mintha a föld nyelte volna el s csak a nagyon gyakorlott és éles szemű vadásznak árulják el a nagy, sötét, minden mozdulatot félve követő szalonkaszemek a madár búvóhelyét. És valóban, csakis a szemeiről ismerhetni meg a földhöz lapult szalonkát,