Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - II. Az erdei szalonka elterjedése és vándorlása

pedig a lokális meleg esők. Az erdélyi részekben, a domboshegyes vidékeket értve, a szalonkák márczius 20-tól április 10-ig szoktak legjobban húzni, de természetesen ezen állítás se szabály, mivel ha korábban melegszik fel az idő, korábban van a jobb húzás is és hamarább húzódnak odább. Hosszabb ideig tart a húzás idénye különösen akkor, ha a magasabb hegyeken havaz, alantabb pedig lágy idő van, mivel ilyenkor huzamosabb ideig időznek alant. Az is megtörténik, hogy már csaknem mind eltávoztak az aljból, azonban közbe jön a hegyeken egy havazás, s akkor egy pár éjre megint visszatérnek az aljba, a midőn különös jó húzásban lehet gyönyörködni.« Az erdei szalonka vonulása éjjel történik, noha kivételesen (nagy ritkán) nappal is történnek érkezések, a mit két izben személyesen volt alkalmam tapasztalni. Az éjjeli vonulás azonban szabályul vehető. A tovavonulás az állomásokról a dürgésijárlatok (vagyis a tulajdonképeni húzás) s ezt követőleg a táplálkozási röpködések befejezte után a késő éjszakában történik és pedig hangtalanul, legalább én sohasem hallottam, hogy a hold által megvilágított éjben tisztán kivehető, majd éjjeli távcsővel is megfigyelt szalonkák hangot adtak volna. E tovahuzódások kb. éjféltájban történnek egyesével, kettesével, hármasával vagy kisebb társaságokban, de sokat sohasem látni együtt, legalább nálunk nem. Ha valaki szép holdvilágos időben nem rösteli a derék éjszakára is kiterjeszteni az erdőben való tartózkodását s kivált ha alkalmas helyen nagy tüzet is rak, a derékhuzás idején alkalma lehet az éjszakában tovavándorló szép madarakban gyönyörködhetni, sőt aggatójára is keríthet belőlük, mert a húzódások nem igen magasan történnek. Volt rá eset a Kárpátokban, de a szent-endrei hegyekben is néhányszor, hogy az esti húzás silány eredményét 11—1 óra közt lőtt éji vándorokkal egészíthettem ki. Visszatérve a nappal észlelt szalonka-vonulásokra, nyoma van az irodalomban, hogy egyes megfigyelők az északi tenger partjain és különösen a Kaukazusban és a Pyraeneusokban nappal is láttak vonuló szalonkákat. Hanem ezek a megfigyelések nem bonthatják meg az éjjelvonulás szabályát és csakis kivételeseknek mondhatók. Bizonyára rendkívüli időjárással állhatnak oki összefüggésben a nappali vonulási mozgalmak. Például a nyilt tengeren a hajósok többször látnak nappal vonuló szalonkákat, de ilyenkor bizonyosra veszik, hogy vihar fog kitörni. Az orosz ornithologusok állítása szerint, Oroszország déli síkságain is lehet némelykor látni nappalvonuló szalonkákat, aminek