Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - II. Az erdei szalonka elterjedése és vándorlása

szalonkaidényt«. Ellenben megszokott történni, hogy minden jó kilátásaink daczára is, sem a húzás kezdetén, sem pedig a fölvonulási idény alatt, egyáltalában még magja sincs a szalonkáknak, mintha csak kiveszett volna egytől egyig valamennyi. Ennek okát, magyarázatát pedig nem másban, mint ismét az i d ő j á r á sban kell keresnünk, mely a sneffek vonulási útját más irányba téritette s igy hazánkat elkerülték, vagyis vadászkitétellel élve: más irányt vettek. E körülményekről ugyan már futólag tettem emlitést föntebb, de kiegészítés végett még álljanak itt a következők. Ugyanis Déli-Olaszországból észak felé vonulni akaró szalonka-csapatok a dalmát és bosnyák, horvát és isztriai magas hegyekben uralkodó hózivatarok és ezzel párosultan az alkalmatlan szél miatt képtelenek lévén átjönni, visszafordulnak, s a dalmát partok mentében lemennek Görögország és Kis-Ázsia felé, hol a partok mentén, az enyhébb éghajlat alatt, kedvenez eledelüket mindenütt feltalálva, a Fekete és Kaspi tengerek, s onnan a Dnieper, Dniester és Volga mentén húzódnak tovább észak felé. Ez az oka annak, hogy nem is nagyon ritkán Írmagja sincs a szalonkának nálunk. A szalonka vonulásáról Csató János (már emiitett levelében) az erdélyi részekre vonatkozólag a következőket írja: »Az erdélyrészi vadászok — már t. i. akik az alantabb fekvő vidékeken s nem havasokban laknak rendesen József napja körül szokták az első szalonkák megérkezését várni s az mint szabály forog közszájon; azonban a régiek a szabályokhoz még tudományos dologban is nagyon ragaszkodtak s nein igen törődtek a kivételekkel, illetőleg eltérésekkel, melyek talán még gyakrabban szoktak előfordulni, mint a szabályos állapotok, amint az 1886. évi tavaszi időjárás is tanúsította, elborítván hóval május 6.-án a már kizöldült erdőkel és mezőket.« »A hosszucsőrüek is — folytatja tovább Csató — tekintetbe szokták venni az időjárás eltéréseit s ahhoz alkalmazkodnak jövetelükben is, mely 16 napi különbségeket is felmutat. Ennekelőtte ugyanis 5—6 évvel, már márczius 6-án lövetett egy darab Nagy-Enyeden; az idén (1886-ban) pedig az elsőt márczius 24-én észlelték. De az áll, hogy az első meleg eső után megérkeznek. Az idén egy pár meleg eső után künn járván, egyet se láttunk s már azon hiszemben .voltunk, hogy utjokat másfelé véve, hozzánk csak kevesen fognak érkezni, mégis néhány nappal később tömegesen jelentek meg s meglehetős jó huzásunk volt. A tavaszi meleg légáramok nagy földterületekre terjednek ki s körülbelül egy ilyen kedvező s messze elhúzódó légáramlat hozza a hosszucsőriieket, nem