Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - II. Az erdei szalonka elterjedése és vándorlása

III. Az erdei szalonka elterjedése és vándorlása. Az erdei szalonka tulajdonképen európai madár, de Ázsia északi részében is előfordul egész Indiáig (Brehm szerint), sőt K alkut a és Madrasig levonul. És — ugyancsak Brehm szerint — a földgömb 45. és 67. szélességi fokai között költ, bár báró Thungen tagadásba vette, hogy Spanyol és Görögországban szalonkaköltések fordulnának elő; azonban gróf Mühle megfigyelési adatai azt kétségtelenül beigazolták. Ujabb kutatások nyomán az is igazolva lett, hogy a szalonka nagyfajta typusa, a Kaukázusban állandó; a téli évszakban legfeljebb az északnak fekvő hegyoldalakat cseréli fel ugyanazon hegyláncz déli lejtőivel. A kanári Szigeteken és az Azorokon ugyanigy van, mert azokon gyakran találtak február hóban fészkelődő szalonkákat. Az ottani erdőségekben tehát a hosszucsörüekre nézve olyanok a viszonyok, hogy a szalonkák nincsenek kényszerítve tartózkodási helyük megváltoztatására, illetőleg a költözködésre. A nálunk őszszel átvonuló szalonkák déli vidékeken, de legnagyobbrészt Afrikában telelnek át; idegenben való költésekről azonban szó sincs, amint hogy semmiféle költözködő madár telelő helyén családi otthont nem alapit magának. Europa déli vidékein, Kis-Ázsiában, a Földközi tenger egyes szigetein, sőt Angol, Ir és Skótországban is sok szalonka telel. Német, Osztrák és Magyarország sehogysem téli állomása ugyan az erdei szalonkának, mindamellett egyes, valamiként ittcseppent példányokkal gyakran találkozhatunk kiválóan a védett meleg források közelében; az ily szegény téli nyomorgók közül azonban, alkalmasint csak kevés éri meg a tavaszi napsugár melen-