Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - II. Az erdei szalonka elterjedése és vándorlása

— 33 — gető ragyogását, mert a hideg és élelemhiány miatt kevés kivétellel elpusztulnak, a gyenge lefolyású léi azonban kedvezőbb exisztencziát nyújt nekik. Az ujabbi érdekesebb megfigyelések közé tartozik még a szalonkáról az is, hogy grf. Thungen minden tagadása daczára Görögországban és a Levante számos szigetén gyakori fészkelő, de csak a bagolyfejü (nagy) typusa. Eszerint tehát Brehm éppen nem számította el magát a sneff fészkelési határövének kiczirkalmazásánál. — Az erdei szalonka kisebb typusának vagy különbözetének, délibb vidékeken való költésekről azonban mitsem tudunk. Ez mindenütt csak szálláscsináló ja a bagolyfejü sneffnek — ugy mondják. Sokkal előbb indul el téli állomásáról (de igazi hazájából is), gyorsan vonul Közép-Európán át, rövid állomásokat tart — siet, viszi az ösztöne sebesen és aszerint a mint felvonuló útját választja s vagy a Hebridákon, vagy a Sheetland szigeteken, vagy pedig Norvégiában, a Lapföldön és Finnlandban telepszik meg egy időre. Szóval oly zónák alá siet, hol a bundának kiváló értéket tulajdonítanak. Régebben az a vélelem volt elterjedve a kisszalonkákról, hogy midőn azok őszi költözködésük alkalmával a déli vidékek felé vonulnak, Afrika északi partjain és Kis-Ázsián tul nem terjeszkednek; ujabban azonban nyilvánvaló lett, hogy sokkal mélyebben hatolnak be a forró égöv területébe, mintsem azt azelőtt feltételezték. Ugyanis az utazók jelentései szerint az erdei szalonkának mindkét typusa, de különösen a kéklábuak (kicsinyek) ott mindenütt találhatók, ahol az erj

rka és babéiterem. Sőt azokon a sivány magaslatokon, melyek a Nilus és Vörös tenger között a vízválasztót képezik, tehát a Samhara bozótosaiban és a Szaharai sivatag oázisaiban is rájuk lehet bukkanni; az Eufrát és Tigris folyamok erdős lápjain meg éppenséggel nem tartoznak az európai madárritkaságok közé. Azok a helyek, melyeket Europa keleti részeiben a szalonka téli megszálló helyül szokott használni, Albánia partvidékein kezdődnek és innét kiterjednek egész Görögországra és a görög tenger számos szigetére, melyekről aztán északnyugati irányban szoktak hazájukba visszaköltözködni. E mozgalmat megelőzőleg azonban gyülekezések történnek, sőt némi húzások is állnak be (január hóban!) Kis-Ázsia északi partján a fekete tenger vészteljes rónája mellett, melyet mikor elérkezik az utraszóllitó sugalom: ezernyi vész és veszély között keresztül szárnyalnak, részint pedig ahol arra alkalom kínálkozik, a partmentében követnek és igy vonulnak Oroszország síkjaira — Lakatos: Az erdei szalonka és vadászata. 3