Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

31 tozásai iránt nagy érzékenységgel viseltetnek, mit eléggé bizonyít ama körülmény, hogy a hévmérsék különbözősége földrajzi elterjedésükre, a légmérsék változásai pedig költözésükre bírnak döntő hatással. A költözködő madarak különösen a szokott rendes hévmérsék rendellenessége (változásai): az elűző hideg iránt nagyon érzékenyek, ami náluk rendkívüli nyugtalanságban nyilvánul s majdnem folytonos mozgásra kényszeríti őket. Azon időben, midőn a szalonkaelőörsök érkezni kezdenek vagyis a fölvonulás első, kezdetleges stádiumában), rendszerint még nagyon szeszélyes és változékony szeles, hideg időjárás szokott lenni, ami a szalonkákat nagy érzékenységüknél fogva erősen nyugtalanítja, izgatja s mozgékonyságra készteti. Ha azonban az első szalonkák megérkezése idején szelid, szélcsöndes és verőfényes időjárás áll be, akkor megfordított viselkedést tapasztalunk. Ilyenkor a kissneffek is jól kitartanak a vizsla előtt; de mivel testük térfogata kisebb, ennélfogva könynyebb is; gyorsabb mozgásra képesek. Ezen körülményben rejlik az állítólagos repülésbeni különbség magyarázata is. Ami a röpülésközbeni jobbra-balra való kicsapást, vagyis a sárszalonkaszerü czikkázást illeti, az többé-kevésbé közös tulajdonságot képez a sneffeknél. Hogy miért oly szálékonyak tavaszi húzáskor a szalonkák kivált az erdei szalonka kis formái annak magyarázatát illetőleg még latba esik az a körülmény is, hogy az éppen megérkezett sneffek (vagy költözködő madarak) egy helyre megszállva, a körülöttük fekvő vidékről tüzetesen tájékozódva nem levén, óvatosságból felriasztás alkalmával idejekorán felkelnek, hogy alkalmas rejtekhelyet keressenek. Ez a- helyzettel való tájékozatlanság okozza leginkább a föntebb emiitett körülményekkel kapcsolatban — hogy a szárnyasok vonulásuk közben gyakran igen vadak.