Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

30 hatni a » V a d á s z 1 a p«-han, melyekből kitűnik a kis és nagy szalonkák hurczolkodásának állhatatlan rendje. Hogy a kis szalonkák inkább hegylakók volnának — mint sok vadász egyértelműen állitja — az körülbelül beválik; bár teljes bizonyossággal nem lévén megállapítható kivált a költözködés ideje alatt, szabályul nem vehető az sem. Én az alföldi (Tiszamenti) füzesekben is lőttem kisszalonkát; de viszont az is igaz, hogy nagyobb példányszámban sohasem találtam őket. csakis elvétve egyet-egyet. De ez mitsem bizonyít, sőt inkább igen természetes, amennyiben az ily kis szalonkák észak szülöttei lévén, a lapályok enyhébb égalj a, lankás területei vonzerőt alig gyakorolhatnak rájuk. Meg aztán nagyon lehetséges, hogy (Palm én theoriájához képest) északi hónukból csakis bizonyos útirányokat követnek, melyeket nem csak tavaszszal. de őszszel is betartanak és — pontosan megállapithatólag különösen őszszel szigorúan. Ugyanis tapasztalati tény az, hogy őszi húzásuk alkalmával rendesen ugyanazon huzódási vonal nyugpontjain fordulnak elő s kitérőleg (lényegesen távolabb eső pontokon) már irmag gyanánt se találni belőlük egyet is, miből következtetve, jeltelen légi országutjok aligha lehet jobbrabalra valami kiterjedt határokkal biró, ellenkezőleg inkább aránylag keskeny vonalakat kell, hogy képezzenek ama direkloriális irányok, melyek betartására tán élettani viszonyaik, meteorologiai okok, illetve a kosmikus hatások pressiója, avagy pedig együttvéve mind a három tényező közrehatása utalja őket'/ Ugyanezen, a költözködő madaraknál oly rendkívül fontos, sokszor döntőhatást gyakorló tényezőkkel állhat oki összefüggésben ama — eddig ugyan még korántsem beigazolt — körülmény is: miért nem megy a kisszalonka Siriáig, illetve az afrikai partokig s miért nem költ Közép-Európában? Hogy a kis szalonka rosszul tart ki a vizsla előtl és felveretése után messzi elszáll: az nem faji karakter. Ez kora tavaszszal. kivált rideg időben, minden sneffnek szokása ugy a sárszalonkáknak, mint az erdeinek; és ez bizonyos tekintetben áll a legtöbb költözködő madárra nézve is, főleg ha nem sokkal megérkezésök után találkozunk velők. Magyarázata pedig igen egyszerű. Tudjuk azt ugyanis, hogy a madár szervezetileg aetheri Jény. Testükön a levegő mintegy átszűrődik, behatol csontjaikba js, tehát a levegőben levő külhatások szükségkép sokkal nagyobb hatást kell, hogy rájuk gyakoroljanak, mint bármely más osztályhoz tartozó állatra. így rendkívüli érzékenységüknél fogva igen természetes, hogy az időjárás nagy befolyással bir rájuk és hogy ennélfogva a hévmérséklet vál-