Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

sok változékony lábszinü madár közül a lóczerkót (Larus canus). mely jól ismert szárnyasnak szintén kék és sárga lábu egyedei vannak. Egyébiránt valamint a kisfajtáju sneffeknél, éj) ugy a vándor sólyomnál, kelecsennél és lóczerkónál sem állandó (konstans) a kékes lábszin. Az őszi szalonkaidény folyamán előkerülő kicsiny szalonkák legnagyobb részének lábain nem az élénkebb kék, de a bagolyfejüeknél általános (legalább is normálisan igen gyakori) kékesbarna lábszin az uralkodó. Buda Ádám is emliti a már hivatkozott levélben, hogy az apróbb szalonkák lábszinében őszszel nem talált feltűnő különbséget: »mind kékesbarna, mint a nagy-é«, mondja. Idevonatkozólag azzal zárom le a lábszint illető megvitatásomat, hogy még ha mindig bebizonyodnék is a kisszalonkák kék lábszinének állhatatossága: még akkor is vajmi kevéssé jöhetne tekintetbe e körülmény, mert csupán a lábszint természetrajzilag érvényes faji karakterül elfogadni nem lehet. A lábak színbeli változását valószínűleg az okozza, amint a felbőr korábban vagy későbben vedlik; tehát vagy erősebb, vagy gyengébb ellenálló képességgel bir s következésképp érzékenyebb. Különben a színváltozás okát már Diez el is az epidermis pygmentumával vélte igen helyesen kapcsolatba hozhatni, ama nézetének adva kifejezést ugyanis, hogy a kéklábu egyedek bőrvedlése valószínűleg későbbi, minek folytán a gyöngébb felbőr (epidermis) alatt a festvény színben változik. Valószínűleg ez a körülmény áll fenn a vándor és kclecsen sólyom, ugy a lóczerkónál is. Egyébként ami a felbőr színbeli változásainak magyarázatát illeti, sok helytelen állítással találkozunk az irodalomban e részben is s a többek közt egy olyannal is, mely egész komolyan akarja bebeszélni azt az absurdumot, mintha a kékes lábszin a korábbi utazással összekötött zord idő járással állna összefüggésben, azaz: a hideg (!) s nem egyéb kékítené meg a sneffek lábait! . . . Milv kár tehát, hogy a szegény sneffek nem húzhatnak bélelt télikeztyüt a lábukra! Hoffmann kutatás alá véve a kék és sárga lábszint mint állítólagos fajjelleget, kimutatja egyebek közt annak valótlanságát is, minthaí a kéklábuak egy kisebb válfajt képeznének, mert vannak ezek közt is nagyok és kicsinyek ép ugy, mint a sárgalábuak között, holott pedig a kék láb összekötve a kisebb alakkal vétetett faji jellegül. Teljes sulylyal bir az egyfaju variansok mellett Hoffmann-nak tárgyalása végén felvetett ama kér-