Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

1 25 (lése: »hát a kék színből a sárgába átmenetül szolgáló szinváltozatokkal a lábszáron mit csináljak, hova sorozzam ezeket?« Rátérve a súly és nagyság tekintetében való különbözetek tárgyalására, bár tagadhatatlan az, hogy nagyság, súly és méretek tekintetében a kis kéklábu sneffek többé-kevésbé tetemes különbségeket mutatnak a bagolyfejüekhez viszonyítva, mely körülményben a válfajok mellett kardoskodók erős érvet vélnek bírhatni állításuk bebizonyítására; minthogy azonban a különbözetekhez az esetlegességek egész sora fűződik: a suly és nagyság magába véve még karaktert nem képezhet s ilyenül természetrajzi szempontból elfogadni nem lehet. Hiszen ha ily ingatag jellemekre alapíttatnék a fajok és válfajok existencziális jogosultsága, a tudományos rendszernek semmi komolyságot nem lehetne tulajdonítani s valóban egy téveteg útvesztővé válnék az egész! Hogy nagyság tekintetében sok más madárfaj egyedeinél is mily feltűnő különbségek tapasztalhatók és ugyanezeknél legtöbbnyire a tollszinezet variabilitása tekintetében is, arra nézve számos példát lehetne felhozni és kiválóan azok közül a fajok közül, amelyek (éppen mint a szalonka) erősen észak felé nyomuló földrajzi elterjedésüknél fogva úgyszólván szélességi és hosszasági fokok szerint változó klimatikus behatások alatt állanak, amik életviszonyaikra többé-kevésbé kedvezőtlen befolyást gyakorolván (a megnehezített táplálkozás következtében is): az egyedek általános testi fejlődésére (kivált a fejlődés első korszakában) nem téveszthetik el kártékony hatásukat. És ez, a tollazatra nézve is áll, mert egy fejletlen, szinte csörgőbordáju satnya és éretlen madárnál, a pygment is szegényes marad, amennyiben a test a megkívántató teljes életerő hiányában természetes folyamatában illetve működésében érvényesülni nem képes. Hogy a nagyságot illető tetemesebb külömbözetek más madaraknál is igen gyakran előfordulnak, sőt hogy egészen közönségesek és eseményszámban épen nem mennek az ily fizikumbeli visszaesések, arra nézve sok példát lehetne felhozni. Hogy fajokra hivatkozzak, felemlítem a galambsneffet (Machetes pugnax), az ölyvet (Buteo, Archibuteo, Pernis), a karvalyt (Accipiter nisus), parlagi sast, (Aquila imperialis) és kelecsen sólymot (Hierofalco saker), mint amelyeknél a nagyság tekintetében való eltérések feltűnőbb arányokban jelentkeznek. Ha a tavaszi húzáskor egy puska elé került galambsneff-falka közé lövünk, egész gyűjteménye hullik ki abból a különféle nagyságú kicsiny, nagyobb és legnagyobb példányoknak, hogy illusz-