Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438
Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása
podásra-alapot nem nyújtanak, csak a találgatásoknak nyitnak tért. Hasonló kétes körülmény áll fenn a két különböző ivaru egyed megkülönböztetése tekintetében is, amennyiben ugyanis a him és nőstény szalonka között biztos megkülönböztetési jegy (ami a külsőt illeti) nem létezi k, hiába vélnek ilyet a vadászok megállapíthatni. A tény az, hogy az ivar meghatározását csakis bonczkés segélyével lehet eldönteni. Az az elterjedt nézet is, hogy az erdei szalonka e 1 s ő nagy vezértollának fehérsárga külfoszlánya * a nőstényeknél mindig (?) kiválóan fehérebb és egész hosszában szélesebb terjedelmű volna, mint a hímeknél: ép oly csalékony, mint a többi idevágókig felállított ismérvek, melyek a hímekre ép ugy ráillenek, mint a nőstényekre, tehát egyik ivarnál sem kizárólagosak. Különben is meghatározásoknál ily jelentéktelennek látszó különbségek alig jöhetnének komolyan tekintetbe, még ha a konstans karakterjegyek értékével bírnának is; de a szalonkánál nem birnak. Hasonlókig bizonytalan és ép azért el nem fogadható ismertető bélyeg a nőstény szalonkára nézve az is, hogy hullámcsikjai halványabbak volnának a híméinél s gyakran kettőztetve fordulnának elő testén, azaz minden egyes, avagy annyi, amennyi esik a közepén folytonossági hiány által megszakítva, minthogy a csikók közepe sokkal világosabb, mint oldalszélei és ennek következtében kettőzötteknek tűnnek fel. — Ugyanehhez a különbségi kategóriához adják az altest sárgásabb szinét s hogy az uralkodó főszin fölül fényesebb és inkább rozsdásas, mint rozsdabarna lenne. Legtöbb hivőre talál az a vélelem, mely a szalonkaivarokat a testnagyság alapján véli megkülönböztethetni s emellett a színezet élénkebb avagy kevésbbé élénk voltára is támaszkodik. — A kérdés kiderítését czélzó bonezvizsgálatok azonban erre nézve is csak czáfoló adatokat szolgáltattak, melyek szerint kétségtelenné vált annak valótlansága, hogy az élénkebb színezet — kapcsolatban a jelentéktelenebb nagysággal — a him, ellenben a termetesebb külső és halványabb színezet »mindig a nőstény tulajdonsága volna. Emellett tény azonban az, hogy a kül önösen kicsiny és könnyű szalonkák mindig hímeknek bizonyulnak. Természetesen ebből nem állitható szabály arra nézve, hogy a nagy vagy épen feltűnő nagy szalonkapéldányok kivétel nélkül mind nőstények volnának, amit például Naumann is állit, — * A fiataloknál háromszögű foltokkal mustrázott, mint a többi evezőtoll.