Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

—J — lő mivel a himek közt igen gyakran akadhatni hasonló nagyságú példányokra, valamint hogy a kis testű nőstények is igen gyakoriak. Egyébiránt minden figyelmesebb szalonkavadász tapasztalhatta, hogy esti húzáskor az ismert dürgő althangok sokszor feltűnő nagy példányoktól erednek; már pedig minden vadász jól tudja, hogy csakis a hiin szalonka adja azt a bizonyos korrogó hangot. Tényleg a nagyság igen praecarius az ivarok meghatározásánál, amennyiben — mint emlitém — vannak igen kis himek és nagy tojók s megfordítva. Az igen kis himek rendszerinti (vagy legalább is igen gyakori) kisebbsége lehetne talán szabály is, de csak olyan, mely alól annyi a kivétel, hogy akár ezt vehetnők szabályul. A csőr, láb, szárnyak és a test hosszában sem találhatjuk fel az óhajtott jellemző különbözeteket, amennyiben lényeges és teljes positivitással megállapítható méreteltérések a him és nőstény szalonkák között nem léteznek. A lábak szine se nyújt útbaigazítást a fent tárgyalt kérdés megoldására, mert habár elfogadhatónak látszik is ugyan, hogy a lábak barnás, avagy sárgás árnyalata a nőstény szalonkáknál gyakoribb, mint a hímeknél, mégis magában véve a lábszin, mint különben sem állandó karakter a sneffnél: biztos megkülönböztetési jelet nem képezhet. Azonban az való, hogy a tisztán sötét viaszsárga színezés csakis nőstényeknél fordul elő, de csak felette ritkán, miért is mint megkülönböztetési jegynek, nem lehet neki fontosságot tulajdonítani. Egyébiránt a lábak szine ugy a him, mini a nőstény szalonkáknál, közönségesen kékszürke és husszin közt többféle árnyalatban váltakozik, mire nézve kétségkívül a tartózkodási hely talaja is befolyással bir, minthogy az utóbbi hatása az epidermisre kétségtelen. Itt helyén lesz megemlítenem azon különféle szineltéréseket, melyek a természet játékaiként nem ritkán az erdei szalonkáknál feltűnnek. Természetesen e színváltozások oka a tollak festőanyagának csökkenésére (albinismus, chlorochroismus), vagy erős fejlődésére (melanismus, erythrismus) vezethető vissza. A szokatlan szinü szalonkák közt a leggyakoribb és bizonyára minden szalonkavadász által ismert változat a fehértarka, melynek rendesen színezett tollazata egyes egészen fehér tollak által van tarkítva. Ritkábbak ennél az egészen fehérek sötétbarna szemekkel. Az utóbbi években volt alkalmam néhány ekként színezett szalonkát dr. Len dl Adolf dermoplastikai laboratóriumában tanulmányozni.