Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

Az erdei szalonka természetrajzi leirása. A madarak egy családjának sincs talán nagyobb elterjedési köre, mint a valódi szalonkáknak (Sub fam. Scolopacinae), mely alcsalád igazán kozmopolita jellegű fajokat foglal magában. Az ide tartozó eddig ismert körülbelül 30 fajból minden világrésznek kijut néhány, mely ez alcsaládot ott sajátos fajokkal képviseli. Kisebb földrészeken, tartományokban azonban sok faji nem igen találunk, a legtöbb Európában, Nagy-Brittania szigetségeinek faunájában szerepel, szám szerint 6, igaz, hogy ezek közül egyesek csak mint ritka vendégek néhányszor észleltettek ott; igy a szürke s z a 1 o 11 k a (Macroramphus griseus Gm.) és az amerikai erdei szalonka (Philohela minor Gm.), mindkettő Észak-Amerikából vetődött ide. Az utóbbi faj kisebb a mi erdei szalonkánknál, de életmódja hasonló amazéhoz. Az erdei szalonka (Scolopax rusticola, L. 1758. — Ruslicola vulgaris, Yiell. 1816. — Rusticola major, Leach 1816. — Rusticola Europaea, Less. 1831. — Scolopax pinetorum et sylvestris, Brehm 1831., 1855. — Scolopax scoparia, indica, platyura, Bp. 1856.) igazi hazája egész Európa és Ázsia mérsékelt és északi része a 45 és 66 fok é. szél. között. Délibb vidékeken ugy a sarkkörön tul csak elvétve, ritkábban akadhatni fészkelő szalonkákra, bárha bizonyos, mint gróf M ü h le is tanítja, hogy a görög szigetek magas hegységeiben a hóhatár alatt is találtak egyes költő szalonkákat: ugy a Himalájában is. Fészkelő helyeiről őszszel délibb tartományokba költözködik, nevezetesen észak-nyugoti Afrikába és Indiába.