Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

— 93 — és szélvédetl helyeket keres ki. Többnyire bokorban vagy öreg fatörzs mögé rejti fészkét, de fészkel mohában is, patakok közelében, erdei völgyecskékben, sőt vízmosásos helyeken és árkokban is stb. Hogy valami nagy figyelmet fordítana fészke elrejtésére, azt épen nem lehet mondani, sőt gyakran bizonyos könnyelműséget árul el e tekintetben, a mennyiben nem ritkán járt helyek melleit is letojik; azután hányszor okoz kellemetlen meglepetést az őzcserkészeten levő vadásznak, midőn közvetlen a cserkészut mellett lévő fészkéről váratlanul kirobban. Egyébiránt a gondatlan fészkelések — mint tudjuk — igen természetes okra vezethetők vissza, mert ha az áthúzásban levő szalonka azonnali letelepedésére kényszerül, bizony alig van ideje a fészkelő hely akkurátus kiválogatására, mint ezt a magas hegységekben fészkelő szalonkáknál tapasztaljuk. Igen, de ezek nem átvonulok, hanem rendes telepedők; tehát az öntudatosabb cselekvési és Ítélőképességnek, helyzetüknél fogva, teljesebb mérvben vannak birtokában. Mint a legtöbb gázló madár, ugy az erdei szalonka is földön költ, illetve fészkel, ha ugyan azt a kis mélyedést, melyet kikeres vagy kapar magának: »fészek«-nek lehet mondani. Azonban a fészek előállítása tekintetében (a mi a gondosabb vaczkolást illeti) a magas hegységi szalonka nagyobb »mügondot«(!) árul el, mint a síksági erdőkben költő szalonkáknál tapasztaljuk, s ennek magyarázatát szintén a föntebbiekben találjuk. Mindamellett mindenféle szalonkafészek, akár gondosabban készült, akár nem: csakis egy primitiv vaczok benyomását teszi a szemlélőre. Ha igaz volna az, hogy a fészeképitési képesség fokmérője a madárfajok szellemi képességének és intelligencziájának, ugy a mi buksifej ü hosszucsőrünket ugyancsak szellemszegény erdei plebejusnak kellene tartanunk »építési« munkájáról Ítélve. Ez pedig nem áll, mert a szalonka egyike a legszellemképesebb lényeknek. Neki elég néhány falevél, egy kis moha, korhadt száraz növényrészek, hogy tojóágyát alkalmasnak találja; a hegyi szalonka pedig, ha tojásait a mohába rejti: találhatna-e annál alkalmasabb és szebb bölcsőt, mint az erdők e gyönyörű élő bársonya!