Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

XXI. Batang-ból Tali-fu-ba

BATANG-BÓL — TALI-F

LT-BA. 932 tán egy asztalt hoztak fel, melyre egy szenes serpenyőt füstölő rudacskákat és egy csésze theát tettek. A tábornok erre díszruháját öltötte fel. Midőn ismét megjelent, a katonaság sorakozva állott a rögtönözött oltár előtt, várva a tábornok parancsait. A hold azonban még semmi kedvet sem mutatott arra, hogy a föld árnyéka mögé rejtőzzék. A tábornok, tenyerét szemei elé tartva igyekezett a hold fényes tányérán fölfedezni az első árnyvonalat, de minthogy ez csak nem mutatkozott, egy kicsinylőleg szemrehányó pillantást vetve reám kiparancsolta a katonaságot, maga pedig lefeküdt. Végre 10 óra 15 perczkor érintette az árnyék a hold tányérának szélét. Alig, hogy ezt távcsövem segélyével észrevettem, már a Kinscha völgyében minden gonosz szellem életre kelt. Oda át Pong-dschera-ban pergett a dob, a közeli láma-kolostorban pedig a klarinétok, harsonák / « csöngetyüjátékok fülrepesztő hangversenyét tulhangozta az üstdo- bok menydörgő hangja, a csúcsokon egyszerre száz meg száz jelző máglya gyúlt fel, s aki csak egy lőfegyver birtokában volt, lövöldözése által mindent elkövetett, hogy az éhes ebet gonosz szándékától visszariassza. A tábornok szintén felpattant nyughelyéről, s a háztetőre sietve, vallásos buzgalommal egész hosszában földre dobta magát az oltár előtt. A legénység követte parancsnokának példáját és háromszor egymásután a földhöz verte fejét. Némi idő múlva fölkeltek, és egymás nyomába lépve, háromszor megkerülték az áldozó asztalt, s aztán jsmét térdre borultak. E szertartást mindaddig ismételték, amig a fogyatkozás tartott. A fogyatkozási teljesség pillanatában Széchenyi gróf fegyveréből, néhány rakétát lőtt a levegőbe, és a tibetieknek rendkívüli élvezetet szerzett ez által. Éjfélkor vége volt az egész látványosságnak. A hold teljes fényében világított ismét. A katonák hálájuk kifejezéseül, még néhányszor meghajtották magukat az oltár előtt, és nyugodni tértek. Csak egy találkozott közöttük, aki semmikép sem hitte, hogy a veszélynek már vége van. Ez a földre vetette magát és kétségbeesésében addig tépte haját, mig bajtársai is kaczagni kezdtek fölötte.